A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

- XII terjesztetett fel szentesítés végett. Ennek eredményéről még nincs hivatalos értesülésünk s így előreláthatólag az új egyházi törvények csak a jövő évben fognak életbe lépni. * Jelentésem során ki kell terjeszkednem az országos lelkészi nyugdíjintézet válságos helyzetére, amelybe jutott egyfelől az állami hozzájárulás fokozatos csökkentése, másfelől pedig a tagdíjak befizetése terén mutatkozó, évről-évre fokozódó rengeteg hátralék következtében. Félő, hogy ha ily arányban gyengül a nyugdíjintézet teljesítőképessége, rövid időn belül a legválságosabb helyzetbe jut s vele együtt nyugdíjasaink, özvegyeink, árváink is kétségbeejtő jövő elé nézhetnek. Utóbbi évi jelentéseim során már több ízben kifejtettem aggodalmaimat s egyben felemeltem kérő szavamat, hogy mindenek közt legelsőbbrendü kötelességünknek tartsuk a járulékok pontos, rendes lerovását, még a legnagyobb erőfeszítés árán is, mert hiszen ennél egyben fontosabb, önmagunkhoz s a mieinkhez közelebbfekvő érdek alig van. Sajnos, a kérő szavak sok helyen a pusztában hangzottak el s bár Istennek hála, nem vagyunk az első helyen a hátralékok terén, mindamellett évrőlévre tetemes hátralékot mutatnak fel a számadások. Nem mondom, mert hisz ezt tagadni nem lehet, hogy kivált az utóbbi évek során a leromlott gazdasági helyzet is nagy mértékben hozzájárult a hátralékok felszaporodásához, de mégis, oly megkönnyítés mellett, mely szerint a járulékok — most már konventi határozat alapján is — havi részletekben is lefizethetők : egy kis jóakarattal, a nehéz viszonyok dacára is, eleget lehetne tenni ezen fontos kötelezettségünknek. — Az esperes, aki felelősséggel tartozik a hátralékok behajtása körül tett intézkedésekért, kénytelen, még ha a harag és neheztelés viharát zúdítja is feje fölé, a törvényben előírt expedienshez folyamodva a hátralékokat behajtatni, az illetékes hatóságok közbejöttével. Legutóbb egyes községi elöljáróságok letiltatták a kultuszminisztériumban az illető hátralékos tagok államsegélyeit, hátralékaik fedezésére. Mondanom se kell, hogy ez eléggé ódiózus dolog mindenképen s a tekintély rovására megy. De mint „ultima ráció" vétetett igénybe. Legutóbbi konventi ülésünk 308. sz. határozatából kifolyólag felterjesztést intézett a kultuszminiszter úrhoz, aziránt, adja beleegyezését ahhoz,