A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július

A gróf Bethlen Margit Nőnevelő Intézet 1931|32. évről szóló igazgatói jelentése. 1931. év szeptember hó 9-én jöttek meg gyermekeink teljes létszámban és mig egyfelől még pillájukon rezgett a szülői háztól búcsúzás könnye, már örültek is a közös találkozásnak, mikor aztán a nyári szünetben átélt élményeiket egymásközött kicserélték, keserüségük már csak abban összpontosult, hogy ismét órákon át be lesznek zárva a tantermekbe és Isten drága napsugaraiból csak annyit élvezhetnek, amennyi időt az iskola padja s utána a tanulás megengednek. Hihetetlenül drága nekik ilyenkor ez a kicsiny udvar, mely a falusi otthon tág terei után mégis a szabad levegőt és ha bizonyos korlátok között is, de mégis a szabad mozgás lehetőségét nyújtja számukra. Tavasz nyiltával, mikor hosszabbak már a napok, nevelőnőink felügyelete mellett még a tanulás egy részét is itt végzik, amikor az asztal s benne és rajta a tintatartó nem köti őket a tanulószobához és természetesen, ha már „megenyhült a lég s vidul a határ" ! Ez idén a tél úgyis nemcsak sokáig a szobához, de hosszú két hónapon keresztül a betegszobához kényszeritette őket, mert az influenza-járvány itt igazán gyermekről-gyermekre és nevelőnőről-nevelőnőre ment. 1932. január 10-től egészen március 21-ig. Ezen a napon vitték el szülei az utolsó beteg gyermekünket, miután az izületi csuzból teljesen felépülve — a minden bajunk és betegségünk fáradhatatlan tanácsadója, sikeresen gyógyítója, méltóságos dr. Szigethy Gyula Sándor egészségügyi főtanácsos úr — ezt megengedte. Isten után ma neki tartozunk a legnagyobb hálával, hogy gyermekeink viruló színben érték meg" az évvégét s nem estek áldozatul ennek a sok életet követelő csúnya betegségnek. Közülök Rázsó Editet szövődménnyel még a kórházba is át kellett vitetni, s miután túlesett egy kisebb műtéten, két hetet töltött ott. Természetesen gondunkat és szeretetünket