A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

7 sunkban, örömben-bánatban, életünkben és halálunkban, ma és minden időben a Te szent fiadért, a mi Urunk Jézus Krisztusunkért Amen. 2. A csurgói reálgimnázium tornatermében a közgyűlés tagjaihoz méltóságos gondnok ur a következő megnyitó beszédet intézte : Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Egy éve múlt el annak, hogy itt ezen a helyen kitártuk egymásnak kölcsönösen szívünk minden gondját, keserűségét és szomorúságát, de ugyanakkor felcsillant bizakodásunk és reménységünk is. Egy év tulajdonképen egy rövid pillanat a világ végtelen folyásában, mégis oly hosszú a mindennapi életben, hogy az események, melyek egy év alatt lejátszódtak és amelyek minket közelről érintenek, évtizedek vagy századok eseményeinek is beillenének. Ezek az események, amelyek Európában és az egész világon a legutóbbi év alatt történtek, sajnos, nagyon eltérő, sőt ellentétes hatásokat váltottak ki egyházi életünkben, amennyiben egyrészt szegényebbé tették hitünket, reménységünket a szebb jövő iránt, másrészt azonban gazdagabbá tették szenvedéseinket, vergődésünket és gyötrelmeinket. Múlt évi megnyitó beszédemben rámutattam arra, hogy megállapításunk szerint ez az Európaszerte érezhető katasztrofális helyzet tulajdonképen egy a hitet, a valláserkölcsi elveket támadó fékezhetetlen, romboló tömeg földalatti propagandájának az eredménye, melynek célja, hogy fokozva az elégedetlenséget, az embereket fogékonyakká tegye robbantási törekvéseinek véghezvitelére. De ennek a vigasztalan, sivár helyzetnek fő oka az a tény is, hogy az absztrakt tudomány, mikor szárnyait kibontva felfelé tör az egek felé, eltávolodik az Istenség gondolatától, a vallás és erkölcs megbecsülésétől. Hiszen látjuk azt az emberiség történetében, hogy amikor a tudomány óriási lépésekkel halad előre, olyankor rendesen a legmélyebb pontra esik le az erkölcs, a vallás, olyankor következik be mindig a mult tanúsága szerint egy kataklizma, a civilizáció, a kultura összeomlása. Tulajdonképen a tudomány, amikor bizonyos magaslatra emelkedve tisztán materiális elveket hirdet, ezáltal önmaga gyilkosává lesz, mert hiszen kérdezem, mi a célja a tudománynak? — nem lehet más, mint a kultura eme-