A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

igaz szívből jövő, krisztusi szeretettel beszélünk egymással, lehetetlen, hogy egységessé ne váljék a mi gondolkodásunk, a mi akaratunk és egységessé ne váljanak cselekedeteink is! Ezek pedig okvetlenül szükségesek ahhoz, hogy ezt a szegény, szerencsétlen és ezer bajtól vérző Magyar Hazát és szegény árva, egyedül saját erejére utalt Ref. Egyházunkat ezer veszély között is megtarthassuk és hogy bizhassunk egy jobb jövőben, mely kell, hogy eljöjjön egykor a Mindenható Isten jóvoltából. Ha körülnézünk a nagyvilágon s ha körültekintünk itt a mi kis országunk terein is, látnunk kell, hogy — fájdalom — nincs egyetértés és bizonyos romboló erők még mindig nem szűntek meg a rossz gazdasági viszonyok folytán előálló nyomort használni fel az amúgy is elégedetlen és már-már végleg elkeseredett lelkek felizgatására, ettől remélik azt, hogy kirobbanthatják a végleges elkeseredést s hogy igy sikerülhet az internationális romboló eszmék propagálorainak felborítani az államrendet s eltaposni az egyházak tekintélyét, az Istenbe vetett hitet és sárba taposni mindent, ami szent nekünk s tönkre tenni mindent, ami tekintély előttünk. Intő példát ad nekünk ezekre a viszonyokra Péter apostol közönséges első levele II. részének 16. és 17. verse: .Mint szabadok és nem mint akiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressélek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek." Ebben a mondatban nem érthetünk mást, minthogy a törvényt, a tekintély), a hatóságot, a hatalmat és azokat, akik hivatva vannak egyházunk ügyeinek vezetésére, azokat tiszteljük és óvjuk, védjük azok tekintélyét mindenkivel szemben. Ezek előre bocsájtása után, azt hiszem elég, ha röviden reá mutatok azokra az eseményekre, amelyek az elmúlt egy év alatt lejátszódtak és méltóztassanak megengedni nekem, hogy ez alkalommal elsősorban az örvendetes, a vigasztaló eseményekre mutassak reá és megpróbáljam ezzel hitünket, bizakodásunkat erősíteni! A mai nagyon szomorú korban is örvendetes jelenség, hogy országos zsinatunk május havában befejezett ülésszakában törvényerőre emelte és megalkotta az I. törvénycikket az egyházalkotmányról és az egyházkormányzatról. Teljes lehet a reménységünk hogy ez a nagyon értékes hozzászólások és komoly megvitatások alapján létre jött törvény üdvös és hasznos eredményeket fog teformátus egyházunk további életében eredményezni! Ugyancsak