A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. február, 1928. július

másságok s a magunk véges erejében való botor és esztelen bizakodás! De vájjon bizhatunk-e a világban és annak dolgaiban, mikor ezek mind mulandók és veszendők s amint a semmiség öléből kezdetben előszólítád: vagy oda ismét visszahívhatod őket ? Bizhatunk-e embertársainkban, akikben nincs megtartásra való erő és önmagukat sem őrizhetik meg? Lehetne e bizodalmunk földi fejedelmekben, kik velünk együtt gyarlóság edényei, s mihelyt lelkük kimégyen: menten hamuvá lesznek? Bizhatnánk-e önmagunkhoz, a mi érdemünkhöz, mikor fejünkhöz köttetett a gyarlóság s éltünket ha megvizsgáljuk, ugy találjuk: nincs bennünk semmi jóság ?! Óh, azért csak Tebenned bizunk mi, erő és hatalom, szeretet és jóság, békesség és vigasztalás Istenében! A madár, ha vihar, fergeteg támad: fészkére száll, hol enyhelyet, nyugalmat talál. Magános vándor, ha ráborulni készül csillagtalan, sötét éjszaka : pásztortűz hívogató fénye, vagy biztos hajlék fedele alá siet, hol bátorságban megnyugodni remél! Bujdosó vándorai vagyunk mi is e földi életnek, egy szebb és boldogabb haza édes nyugalma felé sietve. S ha vándorösvényünkön fel-feltámadnak ellenünk az élet szélvészei, vagy a mindennapi munka fáradalmai alatt elalélunk s új erőt gyűjteni vágyunk: lelkünk, e vihartól űzött madár, szállhatna-e biztonságosabb helyre, mint* szeretettől dobogó atyai kebledre ? Nyílhatna-e meg előtte pihenhetőbb hely, mint szerelmes hajlékidnak áldott csendessége, hol nem gyarló emberi bölcselkedés hamar kialvó pásztortűzei égnek, de az örökélet tudományának örökké égő lángjai lobognak?! Most is idejöttünk Hozzád, munkánk kezdetén, hogy mielőtt a Te szentséges dolgaidban forgolódnánk s anyaszentegyházad építése felől tanácskoznánk: szóljunk Teveled, Istenünkkel és Atyánkkal s kérjük a Te jóra vezérlő s minden igazságra elkalauzoló szent lelkedet. De mielőtt áldásod kérésére nyílnánk meg ajkainkat: fogadd el felséges Atyánk gyermeki alázatos szivünk mélységes háláját azért a túláradó jóságodért, hogy nekünk, érdemetlen gyermekeidnek nemcsak testi, de lelki életünkről is hűségesen gondot viselsz.