A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. december
— 18 — Áldd meg a tanítókat és /tagokat, hogy egyesült erővel munkálják a Te dicsői Még edet s embertársaik boldogságát. Mutasd fel előttünk szénit fiadat, hogy öt kövessük a szeretetben, szelidségbeni, aMzatosságbaii és a Te félelmedben. Kegyelem Istene! Te magad igazgasd érzéseinket, beszédeinket 1. Tekints lé reánk a Te fénypalotádból, bogy a reánk bízottakban buzgók legyünk s kegy. el/meddle! áldd meg törekvésünket a Jézus Krisztus által. Ámen. A belső-somogyi ref. egyesület közgyűlésén — presbiteri konferencia előtt mondott beszéd. Alapige: Máté ev. v.: 13—16 v. Kedves Testvéreim! Ez a mai nap a várakozásokkal teljes örvendetes adventi első hétnek egyik napja, mely a kalendáriumban nincs piros betűkkel jelezve s így köztudomás szerint ez nem is ünnep, — hanem csak közönséges hétköznap. S mégis;, mikor én itt a keresztyén hívek, ünnepies ruhába öltözött nagyszámú seregét látom, valami azt súgja nekem, hogy mi, ákik itt e szent helyen közelés távolból megjelentünk, ünnepelni jöttünk, — mert az alkalom a mi összejövetellünknek tárgya és céjla: ünneppé avultja ezt a napot számunkra. Hisz' azért jöttünk össze bogy mint a Jézusban testvérek szenteljük ezt a napot a testvéri kapocs erősítésére, hogy legyünk egyek a szeretetben és ama nemes törekvésben, hogy egymás bitének és buzgóságának lángjánál éleszszük bitünket és buzgóságunknak már-már hamvadozó tüzét, hogy erősítsük egymást! Igen, erősítsük egymást szent válásunk- s egyházunkhoz valló buzgó szeretetben, hű ragaszkodásban s a jószívűségnek gazdagságában.
