A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július

— 8 — Mintha azt látnám, hogy az atheisták részéről Isten ellen nyíltan hirdetett hadüzenet még csak most bontakozik ki egész valójában. Az elbizakodott emberiség akar felülkerekedni az Istenen és a modern destruktiv tudomány a hitnek teljes negációja gyanánt állíttatik oda. Közéletünk sivárságát leginegragadóbban lánglelkü és aranyszájú püspökünk: Ravasz László fejtette ki legutóbb a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség Budapesten tartott konferenciáján. Én nem plagizálok, csak röviden, egy művészi ecset által megfestett korképről akarok, mint amatőr Önök szeme elé tárni egy olyan kópiát, amely lehetetlen, hogy meg ne ragadja szivünket, gondolatainkat és ne serkentsen arra, hogy látva a hibát, küzdjünk az ellen. A tudós püspök mély filozófiája és arany szavai szerint a dekadencia és a megújulás a kulturélet váltakozó jelenségei. Szakadatlan újjászületés és szakadatlan halál váltják fel egymást. A kulturában is mindennap meghal valami és mindig születik valami. És ha az újjászületés arányai túlszárnyalják a halál arányait, akkor ez az ifjúság urakodását jelenti a nemzet életében, ez az erő a haladás kora. Mikor a halál és a születés egymást ellensúlyozzák, ez a megállapodott nemzetek képe. Máskor pedig az elmúlás, az elöregedés veszi át domináns akkordját egy-egy faj életében, ez a dekadencia kora. A ma kulturája kétségtelenül dekadens, mert legnagyobb kulturrétegünk, a polgári társadalom évtizedek óta romlik, mállik, a felgyülemlett anyagi erők rontották azt meg. Ez a jelenség látható mindenütt az egész világon, ahol megtelt az emberiség műveltséggel, jóléttel, ahol az emberiség magába szivta a tudást és a technika tökélyéig fejlődött, akkor egyszerre elveszti az ember akcióképességét, elveszti hitét, fanyarrá válik, elveszti önbizalmát. így válik új, modern elmélet prédájává, és így hajlik a mai kor az élvezetek és örömök kultusza felé. Az emberi invenciót most már arra fordítják, hogyan lehet a gyönyört még inkább fokozni. Valami különös egészségtelen érzékiség vonul végig ezen a koron. A mai kor embere elfáradt, nem mer belenyúlni az élet forgatagába, formálisan kéjeleg abban a tudatban, hogy neki el kell pusztulni, s nem is próbál küzdeni az elmúlás, az elpusztulás gondolata ellen. így támad, így alakul egy új gárda, az emberiség nagy tömegeiből: a halál gárdája, akik hirdetik a pesszimizmust, nem próbálnak az ellen védekezni és