A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. július
— 6 — sége s felvirágzásáért. Áldd meg mindazokat, akik ennek terjesztésén buzgó szívvel munkálkodnak; azokat pedig, akik ennek ellenségei, alázd meg és szégyenítsd meg karod erejével s legyenek ennek gyűlölői olyanok, mint a hitvány fű, amellyel az arató nem tölti meg az ő kezét. Áldd meg sokat szenvedett, a megpróbáltatások viharos tengerén hánykódó hazánkat; ennek kormányzóját, felsőbb és alsóbb rendeit, nagyjait és kicsinyjeit, örvendezőit és szomorkodóit. Cselekedjed, hogy annyi balszerencse s oly sok viszály után viruljon fel újra e haza, nyerje vissza régi nagyságát, fényét és dicsőségét. „Óh Úr Isten fordulj hozzánk ismétlen! Vigasztalj minket és adj könnyebbséget. Haragodat fordítsd el rólunk, mellyel régóta ostoroztatunk 1" Óh Ür Isten, mi kegyes Urunk: „Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain I Add értenünk felséges hatalmadat. Mi kegyes Urunk 1 Óh irgalmas Isten: Minden dolgunkat birjad-forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!" Ámen Ezután a közgyűlési teremben méltóságos Gondnok úr a következő megnyitó-beszédet intézte a közgyűléshez: Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés 1 Tizenkét éve annak, hogy van szerencsém ezt a diszes tisztséget — sajnos, nem betölthetni, mert a mostoha körülmények folytán eredményekkel nem dicsekedhetem — csak viselni. Tizenkét évi gondnokságom alatt a mai alkalommal van szerencsém tizenketted izben szólani Önökhöz az egyházmegye rendes közgyűlésén. Szólottam mindig őszintén, meleg érzéssel. Szólottam meleg érzéssel azért, hogy az én lelkem rezgései, az én szivemnek érzései áthatoljanak, befészkelődjenek az Önök lelkébe, az Önök szivébe és így igazán egyetértéssel, egymást megértve munkálhassuk egyházunk szent érdekeit s oldhassuk meg egyházunk szent ügyeit. Hogy ezen tizenkét alkalommal felszólalásaimat mindig bizonyos melankólikus hang hatotta át, annak nem én vagyok az oka, hanem ez a tizenkét esztendő, melybe engem és Önöket a végzet