A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. július

/ 21 Vármegyénkben is egyike volt a vezető férfiaknak. A közügyek felvirágoztatására teljes erejéből munkálkodott. Nemes ambíció sarkalta a tevékenységre. Mindenki tiszteletben részesítette. Közbecsűlés környezte. Széles ismeret, nagy tudás, mély bölcsesség volt összpontosítva nagy elméjében s mindegyik tehetsége tudott érvényesülni. Istentől nyert talentumát mind felhasználta, egyiket sem engedte heverni, parlagon maradni. Szava mindig nagy súllyal esett a mérlegbe. Nehéz helyzetben, válságos időkben mindig megtalálta a kivezető utat, sokszor volt döntő a tanácsa a kényes ügyekben. Kormányzása alatt egyházmegyénk hajója csendesen haladt a békés vizeken. Ha néha-néha hullámok támadtak: lecsendesítette. Tiszta, puritán jelleme volt, életmódja egyszerű. Életének alkonyán sok csapás érte.. A hosszú életkorral együtt járó bajok, a súlyos betegség, ennek gyötrelmei, a teljes tehetetlenség megtiltatták vele az életet, óhajtott elköltözni ós a Krisztussal lenni, ami mindeneknél jobb. Az Úu meghallgatta kérését s csendes halállal magához vette az erőleien aggastyánt, hogy részesítse magánál egy hosszú emberi életen át végzett nemes munkálkodásáért abban a boldogságban. amelyet szem nem látott, fül nem hallott és emberi elme el sem gondolhatott, — az örökkévalóság dicsőségében! . ... Az ölök világosság fényeskedjék neki! Érdemeinek elismerésével, hálás érzelmekkel bocsássuk el szeretve tisztelt volt gondnokunkat s emlékezetét örökítsük meg jegyzőkönyvünk lapjain. A kegyeletnek cipiruságait helyezzük halottaink sírhalmára. * • Elvégezvén e szomorú kötelességet is, mielőtt bezárnám jelentésemet, még két kötelesség várakozik reám: egyik az, hogy bocsánatot kérjek a mélyen tisztelt közgyűléstől mostani jelentésem fogyatkozásaiért, a másik az, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik munkámban segítségemre voltak. Ennek teljesítése után Istennek áldását kérve hazámra, egyházunkra, egyházmegyénk minden gyülekezetére és híveire, végül féltve őn'zött kincsünkre, a csurgói főgimnáziumra, s ennek tanári karára s az, egyházmegye összes tisztviselőire, kiváló tisztelettel maradtam bábodon, 1923. julius 8. a nagyt. és mell. egyhm. közgyűlésnek alázatos szolgája: Nagy Lajos, esperes.