A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. július

19 1. Nagyi. Kovács József, kaposszentbenedeki lelkész úr, le­mondott számvizsgálói állásáról. Kérem a választás elrendelését. 2. A mull évi, 1922. julius 11-iki közgy. jegyzőkönyvének 18. pontja alatt megbízta a közgyűlés Basal egyh. községben: Illés Jánost és Gsokona Jánost a gondnoki, Bíró Józsefet, öreg Tóth Józsefet, Gsokona Istvánt és Mátyás Jánost a presb. tiszt­ség ideiglenes vezetésével. Mivel nevezettek lelkiismeretes buzgó­sággal végezték a megbízatást s a gyülekezet békessége helyre­állt s az egyházlátogatás is szép rendben folyt le: kérem a köz­gyűlést, bogy a megbízatást hosszabbítsa meg, esetleg — mivel nevezettek a gyülekezet bizalmát-is bírják — tisztségükben — a törvény korlátai kczött — erősítse meg. 3. Tekintettel-árra, bogy az esperesi hivatal által beszerzett hiv. postai bélyegek ára csak némi mészben téríttetik meg, felké­rem a gyülekezeteket, lelkész és tanító urakat, hogy válaszbélye­gei; szíveskedjenek mellékelni, mert különben nem kapnak választ a megkeresésre. 4. A mu,lt közgyűlés, 1922. julius 11-én, a napidíjakat 300 koronában állapította meg. Mivel ez a nagy drágaság miatt aránytalanul csekély, kérek méltányosabb megállapítást. 5. Kérem a jövő évi rendes közgyűlés helyének megállapí­tását. VIII. Kegyeletes megemlékezés: . Tavaszi közgyűlésünk óta sok áldozatot követelt a halál, kü­lönösen a tanítói kanból. Meg kell emlékeznünk halottainkról, akik velünk együtt munkálkodtak és fáradtak az Isten országá­nak veteményes kertjében, s közülünk eltávozván jutalmuk- el­vételére, üres helyet hagytak a szívekben, a munkamezőn s a gyülekezetben. Le kell róni elismerésünket, bálánkat lelkiismere­tes munkálkodásukért. 1. Nagy Lajos, a szentai 1.-egyháznak preoráns tanítója, ez év március 15-én jobblétre szenderült. Hivatását pontosan betöl­tötte, hűséges volt a rábizottakban, úgy a szószéken, mint az iskolateremben elvégezte kötelességét. Gyülekezetének szeretetéi mindvégig megtartotta, meg is érdemelte s fájó érzelmekkel vet­lek búcsút tőle. 41 évig munkálkodott a tanügy terén is egy­házmegyénk egyik buzgó tanítóját veszítette el. Sokan ismertük: szelídsége, nyájas modora mindenki előtt kedvessé tette. Jó szíve sok barátot szerzett, akik most kegyelettel gondolnak rá. Gondos családapa, hűséges férj volt. Két felnőtt gyermeket és egy kis neveletlen árvát hagyott maga után. A gyámol nélkül maradt családnak az Úr legyen gondviselője, az özvegynek őri­zője, a kis árvának atyja, a gyülekezetnék vigasztalója. Kartársai, barátai gondoljanak treá szeretettel. Emlékezete legyen áldott közöttünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom