A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

nek paizsával, a reménységnek páncéljával, kezünkbe véve a gyermek Dávidnak parittyáját s kezdjük meg a harcot a lelki élet mezején. Keressük meg a sebeket, azokat öntözgessük balzsamolajjal, kötözgessük s ha kelí vágjuk ki. idvezitőnk is ezt tanácsolta, mikor már más­képen nem lehetett segíteni. El kell távolítani a romokat, termékennyé tenni újra a talajt, s abba el kell hinteni a keresztyén erényeknek, a vallásosságnak, isteni félelemnek, szeretetnek, áldozatkészségnek, irgalmasságnak magvát. Az első lépés ma megtörtént, az ekebarázda meg­húzatott, tehát vesse mindenki kezét az eke szarvára, ne nézzen azokra amelyek hátarnögött vannak, hanem előre nézvén folytassa a nagy munkát. Jézus is azt mondotta: „Valaki kezét az ekeszarvára veti s azokra néz, amelyek, utána vannak, nem alkalmas az Isten országára". Azután a barázdákba el kell hinteni a jó magot, öntözgetni kell a hitnek, reménységnek, szeretetnek tápláló erejével. Meg kell kezdeni a munkát a hivek lelki életének felébreszté­sére, fejlesztésére, az elveszettek megkeresésére, a tévely­gők jó útra vezetésére, a szomorkodók vigasztalására, a csüggedők bátorítására, az elesettek felemelésére, külö­nösen pedig a világszerinti gondolkodásmódnak megvál­toztatására, belecsepegtetve mindenkibe az Istenbe vetett hitet. Annak akaratán való megnyugovást, hirdetvén min­deneknek, hogy „híjában bővelkedik valaki földi kincsek­nek gazdagságával, mert nem azokban van örök élete' 1. E lélekemelő ünnepélyről eltávozván, vigye magával mindenki az evangelium világosságát s sugároztassa ab­ban a kis körben, melyben az Isten őtet vigyázóvá, őr­állóvá tette. Ha mindenki közülünk igy munkálkodik, kö­telességét hiven teljesiti. reménylem, hogy azok a mag­vak, melyeket a most húzott barázdába elvetünk, gyöke­ret vernek, terebélyes fává növekednek, a melynek ár­nyékában mindenki megtalálhatja nyugodt, csendes, bol­dog életét s a jelen kietlen pusztasága ismét viruló pa­radicsommá változik s egyházunk, hazánk régi dicsősége újból tetjes fényében fog felragyogni. E boldogító hittel és reménységgel alakuló közgyű­lésünket berekesztem. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom