A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

máit; az Istenhez való viszony formálja meg élet- és világnézetünket. Mondd meg nekem, milyennek ismered Istent és én megmondom, milyen a gondolkodásmódod, milyenek a vágyaid, a reményeid, az eszményeid, milyen az életed, milyen a világszemléleted, milyen az élet- és világnézeted. A katholicizmus Isten és a lélek közé odaállítja az egyházat, mint az isteni elementum közlőjét, mint tekintélyt, mely vele, a profánnal szemben szent, mely iránt csak egy kötelesség van, a feltétlen engedelmesség. Ezzel elválasztja a hivőt Istenétől, sőt teremtményimádásba, mágiába sülyeszti. Erényei negativ erények, melyeket a világtagadás, a világtól való elvonulás termel ki. Van világnézete, de az emberiség történetében alacsonyabbrendii fejlődési fokozaton álló. Legértékesebb tagjai érzik a legjobban, hogy túlnőttek rajta. A lutherizmusban még ott van a tekintély kultusza, még a gondoskodás tárgyául tekinti az egyént. Igaz, az emberi öntudatot felszabadítja, a vallásosságot az öntudatos személyiség világába emeli, szóval proklamálja az egyéniség jogát, de mind e mai napig egyházi és theologiai jellegű maradt, bár itt is istenfogalma nem egész tiszta, homálytalan, krisztusi, — a társadalom szociálethikai életének megszentelésére pedig egyenesen erőtlen: — a kegyelet, a hála, az elismerés minden mélysége mellett sem ismerte és nem ismeri, mert nem ismerheti senki ugy, mint saját külön életformának meg teremtőjét. Velük szemben a kálvinizmus istenfogalma milyen kristályos és milyen határozott! Isten az abszolút szuverén, akiért van minden, igy az ember is. Eletünknek nem az a célja, hogy mi boldogabbak vagy különbek legyünk, hanem hogy Isten dicsősége legyen teljesebbé. Az egész teremtett világ emez isteni dicsőség kisugároztatására való csak s a mi boldogságunkat az adja meg, hogy minél teljesebben felragyogtassuk ezt a dicsőségei. Ugyebár milyen törpe, nyomorult teremtmény, gyarló eseköz az ember s milyen végetlen magasságban van Istene!'.? És ugyebár miiyen szerető, jóságos, kegyelmes, földig lehajló édes Atya ez az Isten s miiyen méltóságra felmagasztalt az ember, mikor a saját dicsőségének munkálására nemcsak megfogadja, de egyenesen erre, csak erre teremtette őt, az édes gyermeket az az abszolút szuverén. Ezért hat a kálvinizmus a legerősebben a lélekre, ezért 21