A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1922. október

hang nyomán zavartalan csend, a belső öröm alkotó csendje tölti be lelkemet. A megbizonyosodás termő talajából kivirul a hit. A kicsiny virág annál izmosabb annál illatosabb lesz, minél több sugarat lövel rá az égi kegyelem feltámadott napja. Végre delelőre ér, köröttünkbenniink minden ragyog s e csodás ragyogásban tisztán, világosan látjuk és boldog örömmel érezzük, hogy érettünk történt s hogy velünk-általunk ment és megy végbe minden: krisztusi élet, krisztusi halál, krisztusi diadal! Kell-e nagyobb boldogság, mint tisztán látni isten dolgait s bizonyosan tudni, hogy azok mind a mi javunkra vannak. Ez pedig a hit. Ezt a hitet akarjuk életre kelteni, ezt a hitet akarjuk ápolni, ezt a hitet akarjuk elmélyíteni s erre a munkára várjuk a Krisztusnak áldását, aiiiiní szellemajkával ma is megszólal a bajával hozzázarándokoló szenvedő magyar lélek üdvére : legyen neked a te hited szerint, eredj el, a te hited megtartott tégedet. Akarnak-e önök ebben a munkában résztvenni; akarják-e, hogy egymásnak ilyen hitéből meritsünk hitet, reményéből "reményt, megbizonyosodásából megbizonyosodást; akarnak-e önök zavartalan, tiszta s állandó örömöket; akarnak-e önök áldások lenni másokra nézve; akarnak-e önök több igazságot, több tisztaságot, több világosságot, üdvös boldogságot? Ha igen, fonódjanak testvéri szivek szent láncolatába, mely lánccal Isten emel fel magához bennünket, hogy legyen az O országa e világ s az Ő gyermeke minden egyes ember. A hitélet mélyítésével szinte azonos cél az anyaszentegyházhoz való öntudatos és tántoríthatatlan ragaszkodás ápolása, mert egyedül a hitnek van közösségképző ereje. Az egyház pedig nem egyéb, mint vallásos lények közössége, a vallás társadalmi léte, vagy még másképpen jelesen a keresztyén egyház nem más, mint az Istenben hivő lelkek olyan egyesülése, melyben Krisztus tanításai szerint imádják az Atyát s Krisztus példája szerint a kegyes élet fenntartását és fejlesztését ismerik hivatásuknak. Az értelem hideg szemével nézve is látjuk, hogy ilyen közösségre milyen pótolhatatlan szükség van. A közelmúltnak fájdalmas tapasztalatai is igazolják, hogy ahol elidegenednek az egyháztól, ott a vallás iránti közöny munkál, ott Isten nélkül, hit nélkül éli az ember a maga alantas s veszedelmesen zavaros életét. Amellett, hogy egyetemes lelki szükséglet, a társadalmi, az állami élet 16