A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

4 5. Mi paizsunk, óh Ur Isteri, Kenettedre nézz kegyesen, Mert jobb egy nap a te hé. adban, Hogynem ezer nap egyébütt, Az Isten tornáci előtt Kapunálló lennék inkábban, Hogynem mint sok időt élnék Házokban a hitleneknek. c) A híveknek buzgó és áhítatos éneklése után esperes ur a következő imát mondotta: Örök, mindenható, felséges Isten! Mennvei atyánk! Lelki örömben megujulva gyülekeztünk össze szent házaJba, e nagy napon, szent vallásunk és hitünk diadalmának magasztos innepén és imádjuk felségedet, hogy megengedted érnünk a gyorsan haladó idő folyamán 4 százados évfordulóját annak a napnak, melyen az evangelicmi világosság fényes győzedelmet nyert ama fojtogató sötétség felett, amely vészthozólag borult rá az emberiség lelki világára. A te bölcsességedből lön az, hogy a nép, mely sötétséglen jár, lásson nagy világosságot és meggyújtottad választót: hiveid által igédnek szövétnekét, hogy annak fénye áradjon szét e világra s boldogítsa az emberiséget. — A te örök végzésedből lön az, hogy mindenek az igazság ismeretére jussanak s hogy a mi lábainknak szövétneke és a mi ösvényünknek világa, a te igéd legyen" és megzendült idvezitőnk szent vallásának igéje, a hitnek beszéde, az örök életnek tudománya, a reformátorok a

:kain ős eredeti tisztaságában s hirdette a szabadulást a bűnnek, kárhozatnak és a halálnak hatalma alól. Uram! legyen áldott nagy neved mindörökké, hogy nem feledkeztél el a te népedről s nem engedted végkép elmerülni bűneinek özönében, hanem kiemelvén abból, igazi lelki életre, boldogságra és idvességre vezérelted. Oh, de e magasztos innepen sötét aggodalmak boruja ül keblünkön s kétség támad lelkünkben, vajon e súlyos megpróbáltatásokkal, a világháború vérözönével, nem a végitéletet zudi-