A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október

2t; segítségével az élővizek hullámain viszi a református egyház minden tagjának lelkét, a vizcseppet, a tengerhez: az igaz boldogságot adó Istenhez! • f e) A nagy hatással elmondott, s áhítattal hallgatott, mindenkinek figyelmét lekötött tartalmas beszéd után a főgymnásiumi b

cjuság énekkara elénekelte a gályarabok énekét: 1. Térj magadhoz drága Sión, Van még néked Istened ! Ki atyádként felkaroljon, Szivét oszsza meg veled ! Azt bünteti, kit szeret, Másként ő nem is tehet ; Sión ! ezt hát jól gondold meg, S szabj határt bus gyötrelmednek! 2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen viz felett; S a habok közt szived remeg, Hogy sirod is ott leled ; Ha aludni látod öt, Ki reményed és erőd ; Sión ! soha se feledd el. O megvívhat tengerekkel 1 f) A megható s könnyekig megindító szép ének után Varga Dezső darányi lelkész és egyh. megyei egyházi tanácsbiró ur elszavalta Fülöp József körmendi lelkésznek kővetkező alkalmi ódáját nagy lelkesedéssel : A reformáció 400-ik évfordulójára. Elmulhatik az ég a föld és minden Ha nagy teremtőnk ajka vészt dörög, Mert örök léte nincs semminek itten ; Csak Jézusunk igéje lesz örök I Két ezredéves már az az Ítélet, Mert O az út, az igazság s az élet!