A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. október
18 s mert ez az akkor volt egvház keretében megvalósítható nem lett: elszakadás az ős-egyháztól s uj egyházak alapítása, egyedül a szentíráson alapuló hittel s megjavított erkölcscsel. Benső mivoltát tekintve azonban, a reformáció a Jézus által hozott, idők folyamán elhomályosult világosság tiszta fényének meggyújtása az emberi értelemben, az elaltatott erkölcsi öntudatnak életrekeltése, a lelkiismeretnek jogaiba helyezése, vele a felelősségérzetnek felébresztése a szívben és az emberi zsarnokság által szolgaságba sülyesztett ember szabaddátevése, hogy a világos értelem és tiszta erkölcs szárnyain felülemelkedhessek az emberi korlátokon s szállhasson a tökéletesedés utján Istenhez, akinél találhatja meg a föld sarában, a földi dolgok múlandósága, az emberi élet halandósága mellett szivének békéjében az igaz boldogságot. De hiszen ez, mélyen tisztelt közönség, nem kizárólag egyházi és vallásos: ez emberi munka, mert az ember egyéni hitét, egyéni jogát, egyéni szabadságát szerezte és adta vissza az ezeket eltulajdonított és saját céljaira felhasznált pápaság és papuralom békóiból is igy a reformáció a maga valóságában a tökéletesedésre teremtett emberiségre is eminenter vonatkozik, — a róla való megemlékezés is nemcsak a reformált egyházaknak, hanem az emberiségnek is ünnepe. Valóban a reformáció az emberiség fejlődésének egy foka, tökéletesedésének egy lépcsője. A villamos óra mutatója nem halad a másodpercekkel, hanem elsőpercenként való ugrásával mutatja az idö egy részének elmultát és egy uj perc kezdetét. A reformáció is, ha 400-dos távolságból tekintünk vissza rá, előkészíttetve folytonos haladással, mely az egyház visszaéléseit ostromló gondolkozó fők, majd a humanisták, végre az előreformátorok munkálkodásában hatással volt a lelkekre: előttünk egy percnyi ugrás a fejlődés emelkedésében, az örökkévalóság óralapján, ahol 400 esztendő csak egy perc. •+ Méltó-e a reformáció arra, hogy kezdetének emlékére ünnepet szenteljünk?
