A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

- 6 ragyogjon fel újra teljes fényében s annak boldogitó világossága < áiassza el e sokat szenvedett hazának minden gyermekeit. De mig ez a boldog idő — a melyet epedve várunk — elérkezik : erősits meg minket a nyomorúságok elviselésére, a békességes tűrésben, egymás iránti szeretetben; hintsed a sötétség napjaiban a kesergők szivére kegyelmednek enyhítő balzsamát s az elesett hősökért gyászolók könnycseppjeikben ragyogtasd fel a megnyugodás és vigasztalás szivárványát. Irgalmas atyánk ! Mielőtt szent szined elől eltávoznánk, még egyszer felbocsájtjuk hozzád fohászunkat s kérünk, szabadíts meg bennünket, áldj meg minket és hallgasd meg buzgó könyörgésünket a mi urunk Jézus Krisztusért. Amen. Ezután ngys. gondnok ur a következő megnyitó beszédet intézte a közgyűlés tagjaihoz : Nagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei közgyűlés! A fékevesztett vad indulatok romboló árja immár negyedik éve tombol az egész világon, annak felkavart bűzös hullámai mossák alá a jogrend, az erkölcs, az igazság, a hit, sőt a hazaszeretet alapjait A világháború borzalmai közepette, annak végnélkülinek látszó-hosszú tartama alatt, a békét áhitó lelkek előtt többször megjelent a békesség reményének halvány szivárványa, de önző anyagi érdeket szolgáló elleneink nyomban szétoszlatták a biztató szivárványt és megfosztottak benünket az édes reményeinktől, igy bár elleneink célját, a háború folytatásának általuk szükségesnek látott indokait nem osztjuk, sőt világosan nern is láthatjuk, tombol tovább a vészes áradat, s tovább pusztulnak a legjobbak milliói, s tovább rombolnak az ellenséges indulatok. Ha mindennek okát keressük, lehetetlen nem gondolni arra, nem-e az Isten büntetése ez az emberiség, mindnyájunk bűnéért, ha ez igy van, ugy annál inkább kell helyt állanunk, tűrni, szenvedni keresztyéni türelemmel, mert hisz csak az lehet méltó a bünbocsánatra, azé lehet a győzelem, aki kiállja ezt a tüzpróbát.