A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

- 8 — zetes tárgyalás után kell megoldani, nem pedig felületesen, elhamarkodva. Még van hozzá elég idő. Ezen ügy mostani közgyűlésünknek nem lehet tárgya, mert az előkészületek még folyamatban vannak, csak tájékoztatni akartam a közgyűlést a megoldás módozatairól, s fel akartam hivni gyülekezeteink figyelmét ezen kérdésre, hogy ismerkedjenek meg vele, s ne legyen rájuk nézve meglepetés annak a közeljövőben való rendezése. A reformáció négyszázados jubileumára is megtétettek az előkészületek. Még csak az van hátra, hogy a gyülekezetekben tartandó ünnepély programmja legyen megállapítva. A mult közgyűlés felhívta a lelkészköröket annak megtárgyalására, a végleges megállapítás jelen közgyűlésünkön történik. A márvány emléktáblák megrendeléséről is tétetett intézkedés, az összegyűjtött adatokat a főt. és mélt. püspöki hivatalhoz felterjesztettem. Megfontolás tárgyát kell képezni annak, hogy vajon ez a mostani időszak, a borzalmas világháború ideje, amelynek fejleményeit előre nem láthatjuk, alkalmas lehet-e ennek a négyszázados emlékinnepélynek megtartására? Nincs közöttünk senki, kinek a hangulata olyan volna, hogy szívbeli örömmel ünnepet szenteljen, a kedélyek nyomottak, a keblekben ott háborog a fájdalom és keserűség érzete, a háborúban szenvedett veszteség és inség miatt. Az a kérdés is felmerülhet, hogy vajon feltétlenül meg kell-e tartanunk még ez évben, bár a szívnek és léleknek fájdalmával és keserűségével, amelyek nem engedik, hogy ezen ünnepély méltó legyen magasztos tárgyához, s bármint akarnánk is, nem tudunk örömre gerjedni, felhevülni, lelkesedni: avagy elhalasszuk jobb napokra, boldogabb időkre, amikor nemcsak az evangéliomi ige újjászületésének, s a lelki zsarnokság alul való menekülésnek — hanem a háború borzalmaitól való megszabadulásnak, a világszerinti békeségnek is szentelhetünk magasztos, fenséges innepet a szívnek és a léleknek teljes örömével, hálákat adván ami istenünknek a lelki és testi szabaditásért. Gondolkozzunk fölötte, mert tudomásom szerint — amint olvashattuk a hírlapokban, — Németországban is elhalasztatott ez az ünnepély az 1918. évre. Ha a háborús állapot ez év alkonyáig kedvező változást mutatna, ez esetben semmi akadálya nem volna megtartásának, de ha, még szorongatóbb körülmények közé jutnánk, azt hiszem semmi sérelem nem esnék egyházunkon és lelkiismeretünkön, ha mi is elhalasztanánk, mert bár a lélek kész, de a test erőtelen. Van szerencsém tisztelettel jelenteni, a magas kormány ez évben utalt ki háborús segélyt a ref. lelkészek számára, és pedig ezúttal 400.000 koronát. — Ez összegből egy tekintélyes rész kivétetett külön az erdélyrészi menekült