A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

- 7 — 1. Régi dijlap, ugy, hogy a termények és szolgálmányok évenként folyó árban fizettetnének, némileg mérsékelten számítva, s a hiányzó fedezet a hívekre pötadóban vettetnék ki, ha az ujabban nyert államsegély sem volna elegendő. 2. A hivek a régi dijlap szerint fizetnék a terménybeli járulékokat és szolgálmányokat, készpénzben folyó árban s az esetleg megmaradt adócsökkentési segély az egyház javára maradna, s vele szabadon rendelkeznék, esetleg a fa beszerzésére fordíttatnék. 3. Teljesen uj dijlap volna szerkesztendő minden egyház részére, ugy, hogy a fizetés kötelezettsége nem az egyes lelkeket terhelné, hanem az egyházat, mint erkölcsi testületet, s minden termény fix összegben lenne megállapítva. Van még egy, t. i. az az állapot, ha a mostani fizetési mód tartatnék fenn a háború tartamára, ami azonban a lelkészi kart a végromlásra juttatná. Ezt csak azért emlitem meg, mert illetékes körökben arról is volt szó, hogy most rem lehet az egyezséget megbolygatni, a háborús állapot miatt, s erre várni kell, mig a béke helyreáll. Akármint dől el a fizetés ügye, mindenesetre kívánatos, hogy az egész egyházmegyében egyöntetű legyen az eljárás, mert ha egyházanként eltérőleg lenne elintézve, zsurlódásokra és kellemetlenségekre vezetne. Az egyházlátogatás alkalmával mindenütt megemlítettem, hogy az egyezség lejár ez év végén, tehát készülődjenek a gyülekezetek, beszéljék meg maguk között, s győzzék meg az elöljárók a hiveket, hogy ez az állapot tovább fenn nem tartható. Ugy emlékszem rá, hogy egy gyülekezet kivételével mindenütt belátták, hogy a mostani fizetésrendszer méltánytalan és igazságtalan a terményáraknak határtalan drágasága miatt. A convent is megkezdte az előmunkálatokat, bocsátott ki egy szabályzatot, amely azonban egyáltalán nem foglalja magában a terményárak emelését. Ugy tudom, hogy minden egyház kap egy normális költségvetést, hogy kitől, honnan, azt nem sejtem ; mert a normál költségvetést csak maga az egyház készitheti el. S ha mégis megkapnák az egyházak, az csak azon költségvetés lehet, amelyet 10 évvel ezelőtt az adósegély munkálataival felterjesztettünk. Ha ez a normál költségvetés magasabb árakat foglal magában, akkor lehet tárgyalás alapja, de ha csak az akkori költségvetés lesz, változatlanul hagyva, akkor el nem fogadhatjuk. A főt. egyházkerület is tárgyalta ezt a szabályzatot, s módosításokkal elfogadta, most tehát várnunk kell annak végérvényes szövegezését. Azt nem kell fejtegetnem, hogy ezen kérdés életbevágó a hivatalnokokra nézve, létük vagy nem létük forog kockán, azért jól megfontolva, mindént meggondolva, tü-