A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

vetlen érintkezése alapján, az ő atyai jó szivének számtalan megnyilatkozásaiból megismerhessük az ő nagy egyéniségét, törhetlen magyar hazafiságát és az ő példát adó szilárd hithüségét Azon reménytől áthatva, hogy ő nagyméltósága a legutóbbi politikai fordulat folytán, felszabadulván az államkormányzás súlyos terheitől, ezután egész lényével, egész erejével a mienk lesz, a magunkénak vallhaljuk, vagyok bátor indítványozni, hogy mai közgyűlésünk jegyzőkönyvében örökítsük meg egyháza érdekében e 10 év alatt kifejtett, s nekünk nagyon hasznos egyházi munkásságát, s ezért jegyzőkönyvi köszönetünket nyilvánítva kérjük ő méltósága további szeretetteljes gondoskodását, s ami igaz becsülésünkről biztosítva őtet, kérjük további munkásságára az Isten áldását reá és hozzátartozóira pedig az Isten áldó kegyelmét. Nagy feladatot ró reánk uraim, az a tény, hogy önkéntes elhatározásából nyugdíjaztatását kérve megvált' a mi főgimnáziumunk igazgatói állásától dr. Vida Károly igazgató ur s ennek az állásnak betöltése a mai közgyűlés feladata, mielőtt ez a fontos kérdés napirendre kerülne, nem mulaszthatom el, mert ugy érzem, hogy ezt elmulasztanunk nem lehet, hogy néhány szóval meg ne emlékezzem arról a távozó és mindannyiunk által becsült és szeretett férfiúról, ki 38 évet töltött a rögös tanári pályán, s ki a pályán, amely pedig tövisekkel, gyakran nagyon szúrós tövisekkel van kirakva, a legnagyobb odaadással és igaz hivatás szeretettel teljesítette kötelességét, s 34 éven át igazgatói állásban a legnagyobb körültekintéssel és tapintattal vezette e főgimnáziumot. 38 év csaknem egy emberéletet jelent, s az, ki ily hosszú időt sikerrel tölt el e nehéz pályán, mindannyiunk elismerésére és hálájára méltó, indítványozom, hogy a távozó szeretett igazgatónak érdemeit jegyzőkönyvünkben megörökítve mondjunk neki búcsúszóként hálás köszönetet, érdemei jutalmául, s kívánjunk neki nyugalmas, boldog, hosszú életet. Ami az igazgatói állás mikénti betöltését illeti, arra egyházi törvényeink adnak utasítást, hogy a személy megválasztása a mi dolgunk uraim, de bármily nagy horderejű feladatnak tekintem is ezt, sajnos e kérdésben álláspontot nem foglalhatok, sokkal rövi-