A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. március

-1 Most, éppen ebben a hónapban emelkedett a zenitjére a háború dühe. A tudomány minden erejét, az emberi lángelme minden tehetségét harczba vitte a technika legtitkosabb rejtélyeinek kifejtésével. A harcz a földszinén kezdődött, mint az elmúlt időkben, azután áthelyeztetett a föld gyomrába, a mély lövészárkokba ; majd a magosságos levegőbe emelkedett, onnét ontva a pusztító tüzet a földre, hadseregekre, várakra, városokra; később a végtelen tengerek hullámzó habjain folyt a gyilkos tusakodás, s most végül, — hogy a földkerekségének egyetlen része se legyen mentes az öldökléstől, a tengereknek fenekén indult meg az ujabb küzdelem, buvárhajó-harczban. Van-e a földön még egy olyan pont, ahol az emberiség egymás ellen támadhatna ? Azt hiszem, nincs. így hát ez a mostani ujabb küzdelem talán a vég kezdetét jelzi. Mégis, hogy meddig tart, mi lesz a vége, ki tudná megmondani? Különösen akkor, ha az óvilágrészből átterjed a háború az egész újvilágra is, amelynek jelei immár mutatkoznak. Lélegzetfojtva várjuk, fessük egész izgatottan a további híreket, fejleményeket, epedve várva az öldöklésnek végét, fájdalommal és keserűséggel szemlélve a nemzetek virágainak, hőseinek, meg lett férfiaknak pusztulását, s érezve azt a mély gyászt, a mi ránk borított, s azt az ínséget, a melybe belesodort minden országot. Hála legyen az istennek — ki segedelmével mellettünk volt, s hadakozott érettünk — hogy eddig győzedelmesen állhattuk ezt a példátlan harczot, s ily hosszú idő alatt, — három téli háború alatt — erőnk nem ernyedt, bátorságunk nem csökkent, lelkesedésünk nem lankadt, vitézségünk nem csüggedt, hanem harczra készségünkkel öt országot hódítottunk meg, s jó reménységgel nézhetünk a jövőbe, a közeli vég felé, amelynek el kell következni. Mert azokat az előnyöket, amelyeket kivívtunk, nem tudják ellenségeink ellensúlyozni, annál kevésbbé megsemmisíteni, ha minden képzelhető erejüket harczba viszik is. Bár mindnyájunkat érint a háborúnak csapkodó szele, hervasztó fuvallata, mindazáltal mi ezzel tüzetesen nem foglalkozhatunk, mivel hivatásunk körébe nem tartozik. Egyházmegyei közgyűlésünk — mint a neve is mutatja — csak egyházi és iskolai ügyekkel foglalkozhatik. Intézzék azért a kormányférfiak, fejedelmek, hadvezérek a háborús ügyeket — akikben feltétlenül megbízhatunk, mi pedig foglalkozzunk egyházaink, iskoláink ügyeivel. Hogy mégis megemlékeztem — bár csak röviden — arról, ami a nagy világban történik, oka egyrészről az, hogy annak a nagy világháborúnak sorvasztó hatása van egyházi életünkre is; másrészről az, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint figyelemmel kisérjük a rajtunk — egyházi életünkön — kivül eső dolgokat is, s ha valami bajt látunk, tudjuk az okát is, amiből származik ; végül, hogy vigasztalást nyujtsunk azoknak, akik aggódva nézik a jövendőt,