A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. június

— 12 — j) A közgyűlés elrendeli, hogy a „Baldácsy-alapitvány szervezeti szabályai" a jelen közgyűlés függelékében kinyomassanak. k) A jövő évi rendes közgyűlés helyéül S.-Csurgó állapittatik meg. I) A közgyűlés őszinte részvéttel értesül Buza József zádori lelkész, — Czakó Gábor nyug. tanitó uraknak gyászos elhunytáról és Horváth Kálmán csurgói főgymn. tanár urnák a gaüciai csatatéren történt hősi haláláról, emléküket jegyzőkönyvében megörökiti. 5. Esperes fájdalmas szívvel jelenti a közgyűlésnek, hogy a dunamelléki egyházkerületnek nagynevű, felejthetetlen emlékezetű püspöke, főt. és méit. Dr. Baksay Sándor ur, a kunszentmiklósi ref. egyháznak apostoli buzgalmu lelkipásztora, a magyarországi ref. egyetemes Convent egyházi elnöke, a főrendiház tagja, a magyar tudományos Académia és a Kisfaludi társaság rendes tagja, egyetemes egyházunknak egyik erős oszlopa, a tiszta, zamatos magyar nyelvnek ékesszavu szónoka és fejlesztője, a magyar nemzeti irodalomnak egyik büszkesége, f. hó 19-én, életének 83-ik, lelkipásztorkodásának 49-ik évében rövid szenvedés után jobblétre szenderült. Erdemeinek, hasznos munkásságának, sokoldalú tevékenységének méltatása nem tartozik az esperesi gyászos jelentés szük kereteibe. Hivatott egyének, ékes tollak fogják megörökíteni az utókor számára, a melynek nemzedéke századok múlva is kegyelettel gondol és tekint vissza reá s ápolni és őrizni fogja emlékezetét. Reánk nézve kétszeresen fájdalmas elvesztése, mivel gyermek és ifjúkorának legszebb éveit főgymnáziumunkban, Csurgón töltötte, mint annak szorgalmas s nagytehetségű növendéke. Elete végéig szeretettel, hálával és kegyeletes érzelmekkel viseltetett főiskolánk iránt, a minek, — a mikor csak lehetett, a mikor csak alkalma volt, — szives tanúbizonyságát adta. Bár gyermekkori társai egy-két kivétellel elmentek már régen a minden élők utján,