A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. március
12 cm drágasági viszonyokra ; tekintettel a munkabérek és terményárak nagyarányú emelkedésére, felkéri az egyetemes konventet, hogv eltekintve a törvény intézkedésétől — helyezze hatályba az egyh. hivatalnokok régi díjlapiának járándóságait, vagy ha ez a törvény intézkedései miatt lehetetlen, ugy a díjlapok természetben járandóságait értékelje újra már a következő 1912-ik esztendőben és nemcsak a 10 év lejártával, hanem már a következő 5 évben vagyis 1913 — 1917. években ez újra felszámított összeget — mint jogos járandóságot, — utalhassa ki az egyházi hivatal nokoknak.< Véleményadás végett áttétetik a lelkészi körökhöz. 6. Olv. Komjáthy K r'stóf következő interpellátiója; »Van-e tudomása a nt. és tek. e. m. közgyűlésnek és nt. esperes urnák arról, hogy a mult évben főiskolánk egyik tanára 400 koronát vett föl tanulmányuti segélyként az e. m. pénztárból és még csak Alsókig sem utazott el rajta ? Ha nincs, úgy méltóztatik-e tudomásul venni; az illetővel szemben pedig minő meg'orló intézkedést szándékozik javaslatba hozni amiatt, hogy többé ez a nemes czélból kiutalt összeg magasztos rendeltetésétől el vonható ne legyen ? E kérdésre nt. esperes ur válasza a következő : »Az igazgató ur által hozzám beterjesztett okmányokból megállapítható az, hogy 1909-ik évben juhus havában - miután Dr. Vida Károly igazgató és Bodola László tanár urak a 400 kor. tanulmányi alapról ez évre lemondottak : Ez K a'ocsay Endre tanár urat illette. A tanulmányútra el is készült. Azonban Dr. Vida Károly igazgató ur bizalmas felszóllitására lemondott ezen segélynek azon évben élvezetéről, mivel dr. Horváth József tanár urnák volt rá szüksége, hogy soron kivül vegye fel s ö menjen tanulmányútra, összekötvén ezen tanulmányutat, erősen megrendült egészségének helyreállításával, de kijelentette, hogy azért ö is elfog menni, s a 400 kor. segélyt a jövő évben veszi fel, addig azt a sajátjából fedezi. Útra is kelt 1909. év nyarán, s útiránya volt : Csurgó, Zágráb, Sziszek, Zimony, Belgrád, Pancsova, Tomusevácz. Innét Délmagyarországon át jött vissza, s az ország természeti és kulturális megismerésére
