A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

mon találkozunk mind ennek a szomorú következménye. S ha most jönnének válságos idők, félő, hogy összetöretnénk a küzdelmekben. Egyetlen egy fegyverünk menthetne meg, híveinknek erős hite Ügy de arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy híveink súlyos terheinek megkönnyítése az államsegély által, nem fokozta oly mértékben a hithüséget, egyházhoz való ragaszkodást, sőt inkább csökkentette. S mi okozta ezt? az a szomorú tapasztalás, hogy bizony igen sokszor, számtalan alkalommal érezni kell nekünk az elnyomott helyzetet, mellöztetést. Ez a helyzet signaturája. Az a roppant nagy hatalom, mellyel nálunk a mint mondani szokták — az uralkodó egyház bir, teljes erejével ránehezedik minden más egyházra s azok elnyomására törekszik. Nálunk van a fellegvára. Igaz, hogy a külső erősségek már mind lerontottak, minden ország kibontakozott már a szorongató karok közül, a felvilágosodás terjed, a lelkiismereti szabadság fényes napjának sugarai olvasztgatjak a fanatismusnak fagvos kérgeit, szabad szellő leng a világrészekben: de mi fájdalom ennek áldó hatását nem érezzük még. Mi még sötétségoen ülünk, fogva vagyunk. Várjuk azt a napot, a melynek hainaián felcsillan az igazi egyenlőségnek, testvériségnek, szabadságnak ragyogó sugára. Várjunk, de nem tétlenül, hanem készülődünk hozzá! Mert lehetséges, hogy nagy harcok előzik meg e napot: lelki harcok, szellemi küzdelmek, a melyekből mindnyájunknak ki kell venni a részt. Ennek a készülődésnek első jele, az egész ország ref. lelkészi karának tömörülése, egyesülése, hogy mint szerves társulat, összegyűjtse minden erejét a végküzdelemre. Nehezen ment az (gyesülés. Hosszú vajúdások, sok félreértés után talán eljutott a révparthoz, hogy alapszabályai megerősíttessenek, s szép munkáját megkezdhesse. Hogy mily nagy elnyomatásunk, annak kézzel fogható bizonysága az O. R. L. E! Mert más időkben sem volt rózsás helyzetünk, nehéz küzdelmek közt tudtuk magunkat mindig fentartani: de arra nem gondolt senki, hogy az egész ország ref. lelkészi karát egyesítse, s egy tömör fallánx-á alkossa, isten országának munkásait. Mert a múltban e nélkül is lehetett sikeresen harcolni, nem gondoltunk ama régi hatalmas királynak összekötött vessző csomójára, melyet fiai kezébe adott, hogy törjék szét. S miután egyiknek sem sikerült kettétörése: szét szedte,