A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 38 — abban, hogy a mig előttünk jár, addig nem lehet senkitől bántódásunk és félelmünk. Hamar megcsalatkoztunk. Elfelejtettük a zsoltár író szavait „az Or töri a cédrusfákat és az Lr letöri a Lybánusnak cédrusit ." Bizony hirtelen letörte az Urnák hatalmas szava ref. egyházunknak erős Cédrusát, és mi kicsinyek, mint a hegyeknek apró cserjéi keseregve boruitunk rá s hullattuk a veszteségnek fájdalmas könnyeit. Eltávozott közülünk, de itt hagyta nekünk legszentebb örökségül áldott emlékezetét, magasztos alkotásait, egyháza iránti forró, rajongó szeretetét, s a kötelességek teljesítésében azt a határtalan pontosságot, a mely egész életét jellemezte, hogy ezek által serkentsen mindnyájónkat az ö magasztos példájának hűséges követésére. Vigasztalásul szolgálhat nagy fájdalmunkban, hogy nemcsak ref. egyházunknak, hanem a nemzetnek drága halottja lett, mint hü magyar és törhetlen hazafi. Illő s méltó, hogy a felejthetetlen emlékezetnek örök zöld cyprus koszorúját tegyük le sírjára . . Áldott lelke lebegjen felettünk. Bánatos özvegyének s az egész családnak, egyházmegyénk nevében fájó részvétünket kifejeztem. Temetésén mely határozott kívánságára, a Rálvintéri templomban folyt le, — május 26-án a ref. egyház és az egész ország előkelőinek jelenlétében az egyházkerület és a convent képviseletében megjelentem. 2) „El megyek, hogy meg készitsem néktek a helyet, hogy ahol én leszek, ti is ott legyetekmondotta a tiszántúli egyházkerületnek föpásztora, Dr. Erőss Lajos ur, és elment ezen év március 25-én, megkezdvén hosszú sorát, ama jobb hazába kötlözöttek nek. Hirtelen rövid néhány nap alatt fektette a halál ravatalra, életének legszebb korában 53-ik évében. Csak 2 és fél évig volt ref. egyházunk legnagyobb kerületének püspöke. Puritán egyszerűség, nemes ambíció, igazi lelkesedés, fáradhatatlan munkásság jellemezték. Széles körű ismereteivel, nagy tudásával, mély bölcsességével küzdötte fel magát alacsony sorsból előbb a debreceni theologiai tanári s csakhamar a püspöki saékbe. S a rövid 2 és fél év alatt annyi szép reményvirágot hozott nagy alkotások kezdeményezésével, hogy mindnyájan a legszebb várakozással voltunk további működése Pánt. De a remény virágok hamar elhervadtak, csak a fájdalomnak szűrő tövisei maradtak vissza . . . Legyen áldott emlékezete. 3) Egyházmegyénket is sok és nagy veszteség érte. Nagyt.