A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. július

— 39 — szentkirályi protestáns tanitó, életének 79-ik évében csendesen elszenderett az urban ez év jun. 6-án. A tanitói pályán töltött 46 esztendőt, egyik kiváló tagja volt a tanitói karnak. Szép lelki és szellemi kincseket nvert örökségül az úrtól, melyeket az isten országának terjesztésére, s az Ur házának építésére fordított. Nemesen, lelkiismeretesen munkálkodott, mig testi ereje engedte. De a kettős munkának mint a tanitói és igehirdetői hivatalnak — súlyos terhei alatt elfáradván, ezelőtt 14 évvel a jól megérdemelt nyugalomba vonult, s életének hátra levő részét csendes pihenésben töltött-e. Most felváltotta az örök nyugalommal. Kell, hogy megemlékezzünk róla, mikor végleg eltávozott közülünk, mert megérdemli. Legyen neki édes álma, csendes nyugodalma a földnek kebelében mindaddig, mig a feltámadás nagy reggelén, öröklés kel a sirok éjeién 1 Áldás, béke legyen emlékezetén ! 7) Nem tehetem, hogy meg ne emlékezzem még egy halottunkról. Dr. Várady Károly, a székesfehérvári tankerület fő igazgatója ez év tavaszán rövid szenvedés után megvált e földi élettől. Több éven át teljesítette a főiskolák felügyelői tisztét a melyek között ott van a mi csurgói főgymnásiumunk is. Esperesi jelentésem VIII. fejezetében megemlékeztem azon vizsgálatról, melyet a mult év okt. 17-19 napjain végzett főgymnasiumunkban, s az ott elmondottak világosan mutatják, hogy mindig a legjobb indulattal viseltetett főgymnásiumunk iránt, meleg érdeklődéssel kisérte annak vezetését, gondja kiterjedt a • legkisebb részletekre s igazi atyai szeretetet tanúsított ugy a tanári kar, mint a növendékek iránt. Igaz őszinteséggel mondotta mikor távozott körünkből s fájdalom örökre — hogy „ismét szívesen időzött főiskolánk falai között". Általános műveltség, felvilágosodott lélek, felekezeti türelmesség, teljes szakértelem, s ezek mellett jó sziv, jó indulat jellemezték. Áldjuk emlékezetét! Elvégezvén a szomorú tisztet, a holtakról való megemlékezést mielőtt bevégezném esperesi jelentésemet, köszönetet mondok mind azoknak, kik támogatásomra, segítségemre voltak ez elmúlt évben, terhes munkámnak végezésében, s azt lehetőleg megkönnyítették, s istennek lelki testi áldását kérve ref. egyházunkra egyházmegyénkre, különösen mostani tanácskozásunkra, tisztelettel maradiam. Lábodon 1911. juh 8-án. A nt. és tek. egy hm. kg yülésnek. alázatos szolgája NAGY LAJOS esperes.