A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1911. március

— 5 — egyházmegyénk elnöksége illendőnek tartotta, sőt kötelességének ismerte, hogy bucsu ünnepélyén megjelenjen. Megtisztelni akartuk nemcsak a hűséges és lelkiismeretes munkást, hanem magát az egyént is, a ki szelid nyájasságával, előzékeny modorával, nemes egyszerűségével mindnyájunknak tiszteletét szeretetét és ragaszkodását kiérdemelte és megnyerte. Nagvt. egyhm. gondnok úrral részt vettünk az emiitett napon bucsu ünnepélyén. Lélekemelő és megható volt. Az isteni tisztelet után, melyet a nyugalomba vonult tanitó ur végzett, köszönetet mondottam az egyhmegye nevében a távozónak azon önfeláldozó munkásságáért, a melyet végzett s azon szép eredményért, a melyet lankadatlan fáradságával ugy az iskolában, mint az egyházban, valamint községében elért s virágzó intézményeket hagyott maga után s istennek áldását kívántam további életpályájára. A különböző testületek bucsu szavai után szinte a könnyekig elérzékenyitö volt azon jelenet, midőn sok száz és száz volt tanítványainak nevében és élén Szabó István országgyűlési képviselő ur búcsúzott a távozó tanítótól s mindnyájuk nevében azon érzelmüket fejezte ki, hogy nekik legnehezebb és legfájdalmasabb az elválás, mert nem csak tanítójuk volt, aki elméjüket fejlesztette, sziveik érzelmeit nemesitette, hanem a szó szoros értelmében nevelőjük, sőt atyjuk volt, aki éber gonddal őrködött felettük nemcsak az iskolában, hanem kint az életben is ... s mert más jutalmat nem adhatnak neki nemes munkálkodásáért, adják azt, a mi legdrágább kincs: az elismerést, az igazi gyermeki hálát s emlékezetét megőrzik szivük mélyén! Elbocsátjuk tehát nehéz szívvel s azzal a gondolattal, hogy bizony sokszor üres lesz az ö helye közöttünk. Elbocsátják a tanítói kar kebeléből, annak egyik legkimagaslóbb alakját, mégis azzal a jó reménységgel, hogy teljesen nem vonul félre a munka mezőről, hanem nagy tudását, bölcs tapasztalatait ha közvetlenül nem is, de közvetve gyümölcsöztetni fogja a tanügynek s egyházunknak felvirágoztatására. Adja Isten hogy hosszú ideig élvezhesse a jól megérdemelt nyugalmat, s az Urnák lelki és testi áldása és kegyelme kisérje öt élet utain. A Szentbenedek és Bárd társegyház között egy régi egyezséglevél miatt viszálykodás tört ki. Ugyanis e két egyháznak van egy szerződése, mely 186!-ben kelt, azonban semmiféle egyházi hatóság nem erősítette meg, esperesi aláírás sincs, bár az meg