A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július
- J miai lecke-könyvei is, hogy az illető az akadémiai 8 félévet végig hallgatta-e? S saját szemeivel győződik meg róla, hogy csakugyan méltó egész holfig 1600 kor. fizetésre, az az egyén, a ki elemi iskolát, főgymnáziumot végzett, érettségi vizsgát tett s 4 évi akadémiát hallgatott s végzett s két évig mint segédlelkész szolgált. Arról nem is szabad — mert itletlen volna — beszélni, hogy a postai, vasúti altisztek, lovasrendörök, szolgák stb. mind magasabb díjazással vannak ellátva. Talán jó volna a kezdeményező lépéseket megtenni, s felkérni, a kerületet, hogy keresse meg átiratban a Conventet, miszerint hasson oda teljes erejével, hogy ezen nyomorúságos lealázó állapot minél előbb, a törvényben lefektetett elvek szerint, szanálva legyen. Nem volna felesleges egy memorandum szerkesztése, melyet a jk.-kivonat mellett felterjesztenénk. Nem volna teljes az uj viszonyokba bele illeszkedésünk, s nem lehet addig teljes örömünk, mig nem rendezzük a ref. lelkészek özvegyeinek és árváiknak, jelenleg nyomorúságos helyzetét. Ennek két módja volna; egyik az évi segélynek felemelése, másik a Kálvineumnak létrehozatala. Mind a kettő rajtunk áll, tőlünk függ. Azt hiszem, hogy az egész országban nincs olyan testület, illetve hivatalnoki kar, melvnek nyugdij-igényre és özvegyeinek, árváinak ellátásra van jogosultsága, hogy olyan mostohán volna berendezkedve, mint a lelkészi testület; az az 500 korona évi segély, melyet egy lelkész-özvegy nver az orsz. ref. lelkészi gyámintézettől oly csekély, hogy tisztességes lakásra és fűtésre is alig elegendő. Egy-egy árva után is bizony csak parányi morzsa az évi 100-100 korona, a mely élelmi szerre is nagyon csekély, s mit tegyen az özvegy, ha még esetleg taníttatni is kell az elmaradott árvákat? Pedig az évi járulék több, mint a mennyit bármely testület tagjai fizetnek. Igaz hogy eddig csak 2 '|a °|o volt az évi jövedelem után a járulék, de most már 5 '! 2 °[ 0 ra emelkedett. Ekkora összeg után fel lehet emelni az évi segélyt, csak legyen meg a legmagasabb intéző körökben a teljes jó akarat, a miről nem kételkedünk. A mi a Kalvineumot, illeti ez a legszebb, legmagasztosabb intézménye volna a ref. egyháznak. A kezdeményező lépések már megtétettek, a mozgalom megindult, a nemes lelkek egész ambitióval munkálkodnak annak létesítésén; szervezkedni kellene az egész lelkészi karnak, meghozni minden áldozatot, hogy a felvetett eszme diadalra juthasson. A kisebb testületeknek, az egyházmegyéknek kel-
