A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1910. július

— 63 f— ugy a tek. igazgató urnák mint a tanár uraknak figyelmébe kérem ezen szabályrendeletet. 9. Indityányok: a) Mozsonyi Sándor kadarkuti ref. lelkész a következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé: Köztudomásu, miszerint egyh. kerületünk kötelékébe tartozó gyülekezeteink azzal lettek serkentve a kerületi kapcsolatban kötendő tüz-biztositásra, hogy az általuk befizetett tüzbiztositási dijaknak a biztosító intézet által visszadott 30 százaléka tőkésittetik, s idővel ezen töke kamataiból lesz fizetve a gyülekeztek tüzbiztositási dija; továbbá az is köztudomásu, hogy ezen igéret beváltva nem lett és pedig azért, mert a visszaadott százalék a kerület által más célra lett felhsználva, végül az is köztudomásu, hogy midőn ez ügyben több egyhmegyével együtt mi is felszólaltunk, az eredmény az lett, hogy pár év óta az egyes gyülekezeteknek a kerületi pénztár tüzbiztositási jutalék cimén 30—tO fillért ad, illetőleg ir elő az egyh. kerületi pénztár terhére, mely együtvéve is alig felelne meg a gyülekezetek által lefizetett biztosítási dij 2 3 százalékának, holott az egyh. kerületi pénztár ugyanabból30—35százalékot kap: indítványozom- mondja ki a nt. egyh. kgyülés, hogy követve más egyh. kerületekben lévő egyhm. példáját az 1911-ik évtől kezdve, mikor az Adriával kötött szerződés lejár, kilép a ker. kapcsolatból és maga fog kötni szerződést egyh. megyei kapcsolatban leendő tűzbiztosításra azzal a társulattal, melyik legelőnyösebb ajánlatot tesz, ezen határozatot felterljeszti a főt. egyh. ker. gyűlésre s hasonló eljárásra hivja fel az egyh. ker. többi egyh megyét is, hogy igy együttesen járva el a siker annál inkább biztositassék. A közgyűlés az indityányt elfogadta. b) Bujtár János hencsei ref. lelkész a következő indítványt terjeszti a közgyűlés elé: Bujtár János szóvá teszi a hencsei egyház példája nyomán azt a viszás helyzetet, hogy mig a lelkészekre nézve kifejezetten intézkedik a kerületi szabályrendelet, oly értelemben, hogy a lelkészi földek szalmatermését változás esetén nem szabad sem elvinniök sem eladniok; addig a tanítóknak e tekintetben teljes szabadságot biztosit, a minek következtében ha a tanitók egyes minimalis javadalmazásu helyekről nagyobb fizetésű állásokra eltávoznak s a szalmát elviszik, vagy eladják miként ez a kisebb egyházakban nagyon sokszor, néhol majdnem minden évben előfordul — a tanítói földek a trágyázás hiányossága miatt teljesen elsoványodnak és hasznavehetetlenekké válnak.