A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

1. A csurgói református templomban megtartott isteni tisztelet után, a megjelent közgyűlési tagokat üdvözölve, egyhm. gondnok ur a közgyűlést megnyitja. Tudomásul bejegyeztetik. 2. Távolmaradásukat igazolták: Bélaváry Ferenc, Mezey Pál és Seregély Dezső lelkészek. Távolmaradásuk igazoltnak tekintetik. 3. Olv. Esperes ur következő jelentése: Nagytiszt, és Tek. egyhm. közgyűlés! Egy esztendő mult el uj egyh. törvényeinknek kihirdetése és életbe lépése óta. Elég tárgyat adtak ezen évnek eseményei esperesi jelentésem általános részének. Bár ezen egy évben temérdek kisebb-nagyobb sérelem esett magyarországi prot. egyházunkon, több mint azelőtt hosszú éveken keresztül; mégis hallgatni akartam a vett fájdalmas sebekről, nem akartam azokat mutogatni, ugy gondolkodván, hogy jobb lesz béke tűréssel hordozni nyavalyánkat, melyet az Ur bocsátott reánk, hogy benne vetett bizodalmunkat, hitünket megpróbálja, s várjuk az ö szabadítását, tudván, hogy ahol legnagyobb a veszedelem, ott van mindig legközelebb az Urnák segedelme. Nem akartam másról megemlékezni, mint az uj törvények alkotásáról, ezeknek ujabb intézményeiről az átmeneti évben végzett fáradságos munkálkodásunk eredményéről. De mikor mindenki feljajdul, minden — hazáját szerető annak békességét kereső és felvirágzását munkáló — nemesen érző sziv megdöbben; amikor prot. egyházunk minden egyházmegyéje felemeli tiltakozó szavát s gyors orvoslást keres az ujabb — eddig hihetetlen — csapások és veszedelmek ellen: én sem nézhetem némán azt a képtelen merényletet, melyet egy idegen hatalom intéz ellenünk, feldúlva a legnemesebb vallásos érzelmeket, a lelkiismereti szabadságot; megsértve a legszentebbb emberi jogokat, megtámadva a családi békességet, eltiporva országunknak fenálló a teljes vallásegyenlöséget biztosító tételes törvényeit. Fájdalom, a 20-ik században, a műveltség és felvilágosodás korszakában ilyen sérelmekről kell panaszkodnunk, s ilyen támadások ellen kell védekeznünk. Méltóztatnak tudni, hogy a római pápa a „ne temere" cimü encyklikát bocsátott ki, melynek hazánban akar érvényt szerezni. Ebben az enciklikában kimondja, hogy azon vegyes házasságok