A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus

— 20 — l-jétől folyósittatik azon segély, mely megállapíttatik. Ez pedig nagy munka, sok bizottságon megy keresztül s hosszabb időt vesz igénybe, a mig ez lefolytatva és befejezve lesz. Így is bele nyugodtak, s csak azon óhajukat fejezték ki, hogy minél előbb eszközöljük a felszámításokat. Rajtunk nem múlik. Feleslegts megemlítenem, ugy is tudhatja mindenki, hogy itt-ott akadnak egyesek bár csekély számban — kik — ha örömmel fogadták is az adóügy rendezését — azon aggódnak, hogy hát ha mégis másként lesz s akkor talán nagyobb lesz ismét a teher. Ezeket csak akkor lehet teljesen megnyugtatni, ha az uj adózás életbe lép, hogy Tamásként, kezükkel érinthessék és megfoghassák azt. Addig kétségük, aggodalmuk -— minden jó akaratú felvilágosítás dacára is — megmaradt. De ezen — tekintettel azokra a sok csalódásokra, melyeken köznépünk más téreken keresztül ment csudálkozni nem lehet. Elég az, ha híveink az uj korszak beköszöntéséig béketűréssel várnak. Az egyházlátogatás alkalmával semmi fontosabb mozzanat nem merült fel, mindenütt meg van a békesség a hivatalnokok és hivek között. Mégis szükségesnek tartom megemlíteni azon eseményeket, melyek néhány egvházunkban felmerültek s azokat miként tudtam elintézni. Bécz. Méltóztattak emlékezni, hogy már a mult évi jelentésemben emiitettem, hogy a lelkészi rét kerítése állandó baját képezi ezen egyháznak. Miután a panasz ez évben is megujult, kénytelen voltam kijelenteni, hogy felkérem az egyházmegyét, miszerint hatalmazzon fel arra, hogy ezen kerítést világi hatóság utján karhatalom igénybe vételével az egyház terhére megkészíttethessem. Addig nem szűnik meg a panasz és baj. Kérem azért az egyházmegye meghatalmazását. Egy másik ujabb panasz is merült fel. Nevezetesen a lelkész előadta, hogy több évvel ezelőtt, mikor az iskolát és tanitó iakot építette az egyház, kellő telek hiányában a lelkészi fundusból vették ki a szükséges területet; ezt az egyházmegye is helybenhagyta, de csak azon feltétel alatt, ha az egyház ezen belsőségért kárpótlásul ad a lelkésznek a külső birtokok között 2 hold földet. A lelkész is beleegyezett e cserébe, sőt kedvezményt is adott, nevezetesen kijelentette, hogy a két hold földből adjon az egyház egy holdat azonnal, a másik egy holdat adja hat év múlva. Ez a 6 év már régen elmúlt, de a második hold földet még most sem kapta meg. A presbyterium hallgatagon vette tu-