A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. augusztus

— 13 — zalékát is, mert hiszen az annak a lelkész pénzének a kamatja; továbbá az egyház is a lelkészért fizeti a 60 koronát; az az 5 millió tőke is a lelkészek pénzéből gyül össze, végül az állam sem azért adja az évi 40O. K)() koronát, hogy ahhoz nyúlni nem szabad, hanem adja a lelkészek helyett, hogy ezeknek terhe könynyebb legyen. Kérdem van-e a világon olyan nyugdíj intézmény, a melyikbe több forrásból, de egy-egy egyénre 505 I\ évi befizetés esik, s az özvegynek csak évi 500 koronát fizet. Méltóztassanak megnézni, hogy mit fizet egy tanító évenként 2000 kor. javadalmazása után, s ha 40 évi szolgálat után meghal, az özvegye kap 1000 K nyugdijat! Egy lelkész-özvegy pedig évenkénti 505 K mellett csak felét kapja .... Azt hiszem, hogy egyedül csak itt lehetne segiteni, és pedig ugy, hogy az özvegyek évi járulékát kellene legalább 1200 koronára emelni. Mert ha igy terhes lesz is a fizetés, de megnyugtat mindenkit az a tudat, hogy özvegye nem fog koldus filléreken nyomorogni.— Az árvák segélyét is kellene emelni. cMélfányfalanság is fordul elő elég. Többé nem történik meg az, hogy egy hitbuzgó lelkész — a ki most 70, sőt magasabb életkora mellett is — hiven szolgál, ezután folytathassa hivatalát 70 éven tul, akármilyen testi és szellemi erőben van is, mert nyugdíjba kényszeritik, bármint óhajtana is tovább munkálkodni az anyaszentegyház felvirágoztatásán. Nagyon kicsiny és semmi ok elég ahhoz, hogy a gyülekezet kivánja a nyugalomba menést; egy kis szigorú fegyelem, a mire talán mulhatlan szükség van; fiatalabb lelkész megkedvelése; vagy egy-egy erösebb szinezetü, dorgáló egyházi beszéd, avagy bár mily csekély vélt sérelem a magán vagy társadalmi életben elegendő arra, hogy elégületlenség támadjon a gyülekezet lelkésze ellen, esetleg néhányan bujtogassanak ellene, mert tudják, hogy hiszen mehet nyugdíjba. . . Hadd menjen; lesz fiatalabb . . . Szomorú állapot. Eddig nyugodtan, békességben megvoltak a lelkész és a gyülekezet, mert tudták, hogy a választás holtig történvén, mint a példabeszéd mondja: »csak ásó és kapa« választja el őket, — Ezután lesz a szolgálat vége a nyugdíj, s a munkában elfáradt lelkész nyomoroghat városon vagy falun 1600 koronán, a miből a nagy drágaság miatt, alig lehet megélni, a drága lakás, és még drágább ruházat és tüzelő anyag mellett. Hol lesznek azok a megőszült öreg lelkészek, kik egész generációkat neveltek az ifjú