A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 19 aljegyző; Szabó Ferenc, Bolla Pál és Kádár Lajos lelkész urak. Örömmel jelentem, hogy ns. egyházmegyei gondnok ur ez évben megjelent Kadarkuton, Darányban, Istvándiban, Nagy és Kis-Dobszában s élénken érdeklődött ez egyházak ügyei iránt. Kérte, buzdította a híveket az egyház iránt való szeretetre, ragaszkodásra, hitbuzgóságra, áldozatkészségre, mert ezeken nyugszik mint kőszikla fundamentumon ref. egyházunk erős vára s ha mi mindvégig hivek leszünk, kötelességeinket lelkiismeretesen teljesítjük, ugy nyugodtan tekinthetünk a kétes jövendő elé, mert a ki eddig is oltalmunk és erősségünk volt, megtart bennünket a legnehezebb küzdelmek között is. Mindezen egyházakban örömmel és lelkesedéssel fogadták és szeretettel üdvözölték. Megemlítem legelőször azt, hogy ez évben is fordult elő olyan eset, volt olyan egyház, melyben csak 1 — 2 presbyter jelent meg a canonica visitation, s midőn okát kérdeztem e közönyösségnek, az volt a válasz, hogy a kérdöpontok kitöltésénél nagy számban megjelentek, tudják hogy mi van beirva, nevüket is aláírták, a gyülekezetben nyugalom és békesség van, s igy tekintettel a nagy munka időre, a sok elfoglaltságra, sok helyen a környéken az nap tartott vásárokra, bizony elszéledtek a presbyterek. A mig egyfelül megnyugtató volt azon kijelentésük, hogy egyházukban nyugalom békesség és rend van, más felöl épen olyan elszomorító, hogy még azok is, kik a gyülekezet hitbuuzgó és egyházias tagjai közül választatnak presbyterekké, olyan könynyen veszik hivatalos kötelességeik teljesítését. Hogyan várhatjuk akkor hogv a gyülekezet köztagjai egyházuk iránti kötelességeiket teljesítsék? Ha azok, a kiknek jó példával kellene a nép előtt ki és bejárni, ilyen hanyagok. Félek, hogy az ilyen egyhazak közül sokra rá illik a prófétának ezen leverő felkiáltása: »Békesség, békesség, de ugyan nincs békesség.« Sokat gondolkodtam azon, hogy miként kellene és lehetne ezen a bajon segíteni, de módját találni nem tudtam, mert az tény, hogy az egyházlátogatás a legnagyobb munkaidőre, a tavaszi napokra esik. S miután ezt a téli hónapokra átteni mint volt a régi időben— lehetetlen, valami más eszközt és módot kellene keresni és találni ezen közönyösség megszüntetésére. Azon vélemény, illetve javaslat, a mit már többen tettek, hogy t. i. az esperes csak azon egyházakat látogassa meg személyesen, a melyekben esetleg bajok, háborúságok, egyenetlenkedések vannak, vagy az a másik, hogy az egyházlátogatás minden 5 vagy 10 3*