A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus
30 százalék lesz; azután ez a megmaradt 30 százalék is sokkal igazságosabban és méltányosabban lesz megosztva, mint eddig; nem a nagy családu szegény viseli legnagyobb részét a tehernek, hanem a vagyonosabb osztály, ugy azonban, hogy ennek sem lesz nagyobb terhe, mint volt a múltban, leszámítva egykét kivételes esetet. Végül, mivel az államsegélyt igénybe vevő egyházak átváltoztathatják dijlapjaikat, illetve fizetési eszközül elfogadhatják a készpénzt, az egyházi hivatalnokok minden további zsurlódástól meg lesznek szabadítva. Igen természetes dolog, hogy ezen uj egyházi adórendszernek föfeltétele az 1848. XX. t. cikknek — addig is mig teljes egészében keresztül vitetnék — az eddig contemplált módon való életbe léptetése, — illetve a protestáns egyházaknál a felállított uj adókulcs folytán támadott hiányoknak a közálladalom pénztárából való pótlása. Ez az, a mit nekünk megszűnés nélkül sürgetnünk kell, mert hosszabb időig való halasztgatása esetleg végzetes lehetne ránk nézve. Zörgessünk tehát addig mig megnyittatik. Hiszen a zsinat az 1848: XX. t. cz. végrehajtása jegyében nyílt meg a mult ősszel. Mindenki hite szerint a prot. egyház történelmi igényeinek teljesedéséhez vezető ut küszöbén állottunk akkor. — Nem a zsinaton, de nem is az 1848. XX. t. cz. végrehajtását kormányprogrammá tevő kormányon mult, hogy ezek a remények nem teljesültek. A politikai visszonyok összekuszálódása bizonytalanná tette a jövőt. Senki sem tudja, mi következik. A zsinat ilyen körülmények között nem tehetett egyebet, minthogy megalkotta az adókulcsot, mely az állami adó kiegészítés előfeltétele és hangsúlyozta, hogy az egyház törvényes jogainak teljesüléséhez való igényeit fentartja és követeli. Itt tehát —fél uton megállani nem lehet, mert ha a törvénynek alkotásai papiroson maradnak, s végre nem hajthatók, akkor a zsinatnak egész munkája illusoriussá válik. Az egyházi törvényeknek culmináris pontja, kimagasló csúcsa az uj adókulcs, mely legégetőbb bajainkat van hivatva orvosolni. Ettől elállani, meghátrálni nem lehet, nem szabad ! Éppen azért talán nem volna felesleges újólag megkeresni a főt. és nm. egyh. kerületet, hogy a rendes uton és módon tegyen meg mindent hatáskörében az 1848. XX. t. cz. minél előbb életbe léptetése érdekében. b) Nagy haladást mutat az uj egyh. törvény a lelkészvá-