A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1905. augusztus

Nem azért, mintha az elmúlt tiz esztendő alatt olyan csudálatos változásokon ment volna keresztül ref. egyházunk, hogy ezeknek törvény által való rendezése és helyben hagyása vált volna szükségessé, hanem inkább azért, mert az emiitett idő alatt más országokban a liberálizmus — melynek végczélja a teljes lelkiismereti szabadság, az egyenlőség eszméjének diadalra juttatása — olyan mozgalmat indított, olyan hullámokat vert, hogy magyar hazánkban is erősen érezhető volt ennek hatása. Nem tagadhatjuk, hogy erősen ellenséges áramlatok környékezik, ostromolják a protestántizmust. Azok a fegyverek, melyekkel évszázadokon keresztül harcoltunk a megtámadtatások ellen, kezdik élüket veszíteni, megtompitják azokat az anyagi szegénység — monhatnám az inség, a nyomorúság. A vallásos buzgóság, egyházhoz, valláshoz való ragaszkodás, a hitbeli meggyőződés ereje fokozatosan csökken. Az egyház hiveit anyagi terhek végtelen sokasága nyomja. Ennélfogva ugy az anyagi, mint erkölcsi reformok serege szinte egy uj egyházi alapvetés feladatát róják a mai nemzedékre. Kérdés most, hogy ilyen súlyos kötelességek között, hogyan tudta eddig s hogyan fogja ezután megállani helyét a zsinat ? Hogy ezen kérdésre megfelelhessünk s amennyire lehet tárgyilagos, igazságos ítéletet mondhassunk, azt kell megvizsgálnunk, hogy: 1. A törvények hozatalában látható-e a haladás ? 2. Nem voltak-e elvi, sőt érdek összeütközések? 3. Állandó és örök-e az a törvény, mely hozatott ? Mélyen tisztelt Kgyülés! Esperesi jelentésemben nem terjeszkedhettem ki a már meghozott törvények minden paragrafusára, a midőn e három szempontból akarom véleményemet elmondani s a feltett kérdésre a választ szándékozom megadni. Hanem csak a legfontosabbakat említem, a melyek ujak korszak alkotók s hivatva vannak — és pedig nagy mértékben — előmozdítani egyházunk jövendő felvirágoztatását. Nem szabad elfelejteni, hogy a túlzott kívánság, vérmes remény, feszült várakozás mindig ideális színben látja a jövőt s az igények magas fokra csigázása együtt szokott járni a csalódással. Nem srabad felejteni, hogy a jelenlegi korszak igen kevéssé kedvez az apostoli lelkesedésnek. Nem szabad felejteni, hogy földön járó emberek vagyunk mindnyájan s a zsinaton emberek hoztak törvényt embereknek. Azt nem lehet tagadni, hogy a zsinat a legnagyobb igyekezet-