A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. augusztus

— 8 — hoz benyújtott emlékiratot és végül a nm. kormány elnök urnák nyilatkozatát: mindegyikben vannak hiányok, fogyatkozások. Ez év nov. 10-én ül össze — immár harmadik — zsinatunk, hogy áldásos munkálkodását megkezdje, s megvesse azon alapot, melyen a további időkben ref. egyházunknak állni, élni és virágozni kell. Idő volt a készülődésre sok, azonban ugy látszik még sem volt elegendő. Vagy azért, mert nem lett kellően kihasználva, vagy azért talán, hogy annyi változtatást, ujitást, javítást kellett tenni az előbbi törvényeken, hogy ezt végezni nem lehetett. Pedig nekünk csak egyetlen egy bajunk van, a nagy szegénység. Ha ez gyógyítva van, a többiek azonnal elmúlnak. Régóta várjuk gyógyításunkat. Az ev. beteg csak 38 évig üldögélt és várt a Bethesda tava mellett, és akkor akadt egy jóltevö ki a vizbe dobta, annak megháborodása után és meggyógyult. Mi közel 400 esztendő óta szenvedünk betegségünkben, bizony jó volna ha a zsinat bele vetne egy gyógyító fürdőbe, hogy megtisztulva, uj életben, egészségben kelhetnénk ki abból! . . I. Az egyházi törvénytervezet azon részének — mely az egyházi adózásról szólt az a végzetes hibája, hogy nem tudja, mit csináljon a régi dijlapokkal. Baj volna az is, ha határozottan kinyilatkoztatná, hogy fentartja, de igy legalább tudnánk magunkat mihez alkalmazni. Jó volna az, ha egyátalán a kornak meg nem felelő, régi, ósdi lealázó dijleveleket eltörölné s utasítaná az egyházakat — uj adókulcs készítésére. — De egyiket sem teszi, hanem ingadozik. Egyik §-ban azt mondja, hogy továbbra is terményekben, készpénzben történnek a fizetések, a dijlapok szerint. Másik §-ban azt mondja, hogy egyházi adó 20 éven aluli egyháztagokra nem vethető. Ezzel a mi dijlapjainkat mind eltörölte. Egész határozottan ki kell mondani, hogy mi történik e tekintetben, mert ki lehetünk téve annak, hogy ezen törvény szentesítésével — ha uj dijlapokat nem készítünk — megakad az egyházi adó fizetése, ami kimondhatatlan zavarokat okoz nemcsak a hivatalnokok fizetésénél, hanem különösen az egyház szükségletének fedezésénél is. Másik baja az, hogy a 282. §-ban, — mikor az uj adókulcsról beszél — azt mondja, hogy a személyi adónak 2—20 koronáig kell lenni, az állami segély igénybe vétele esetén s e mellett fizetni kell minden egyháztagnak állami egyenes adója után 10°|o-ig. Ez ismét homályos, érthetetlen, mert egy gyülekezetben a személyi adó különböző nem lehet. Ha a birtokot eltekintjük a személytől