A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. február, 1904. március

ember kérelmére káplánt nem rendelhetek, de ha ugy áll a dolog, a mint mondják, adjanak be kérvényt az iránt az egyhm. kgyülés elé. Be is érkezett a presb. jkönyvi kivonat, melyben káplánt kérnek, csatolva egy 80 egyháztag aláírásával ellátott kérvényt. Nt. lelkész ur szintén küldött hozzám egy beadványt, melyben állítja, hogy ő közmegelegedesre végzi lelkészi hivatalat. E beadványok a tárgysorozatba felvetettek. A tótszentgyörgyi egyház volt lelkésze Fáncsik János ur az 1903. szept. 29-iki ker. bírósági itelet következtében lelkészi állomásától vegleg elmozditatott. Ezen Ítélet ellen nevezett, felebbezéssel járult a főtiszt, és nm. Konventi elnökség elé, honnét iratai azzal küldettek hozzám vissza, hogy a két egybehangzó Ítélet ellen felebbezesnek helye nincs. — Jogerőssé válván ez ítélet, felhívtam nevezett volt lelkész urat, a következmények levonására, illetve a lelkészlak elhagyasára. Felhívásomat figyelembe sem vette. Ezután felhívtam a totszentgyörgyi egyház presbytériumát, hogy a rendelkezésere álló eszközökkel hajtsa végre az Ítéletet. A presbytérium ez ügyben ülést tartott s elhatarozta. miszerint felhívja a volt lelkész urat a lelkészlakból való kiköltözésre. S midőn ezen jk. kivonatot vele néhány presbyter közölte, illetve neki személyesen átadta, Fáncsik János ur azt haragjában széttépte, őket kiutasította. Ezek után mivel e kényes ügyet bekességgel befejezni nem tudtam, legnagyobb sajnálatomra, kenytelen voltam egyh. törv. 5. §-a értelmében a politikai hatóságot megkeresni az ítélet végrehajtására, illetve Jancsik János urnák karhatalommal való kiköltöztetésére. Ez ügy rnég folyamatban van. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a mult év nov. 17-én tartott közgyűlésnek jelentettem, miszerint a főt. egyh. ker. bírósága az 1903 évi szept. z9-én Papán tartott üléseben hozott végzéssel, a nt. Peti Lőrincz és ifj. Csire István lelkész urak közt lefolytatott fegyelmi perből kifolyólag az összes iratokat áttette az egyházmegye elnökségehez, hogy az egyh. torv. 320 §-a értelmeben ifj. Csire István lelkész ur ellen, a fellebbezés indokolásában használt s az egyh. törv. 301 §. 4 és 5 pontjaiba ütköző, a bíróságot és az egyházi hatóság tekintelyét sértő kifejezések és a kijelentett engedetlenségnek megtorlása iránt intézkedjék. Ezen ügy a fegyelmi bíróság elé áttétetett s 1904 év febr. 25-iki ülésében azon végzést hozta, hogy mivel az illető, az egyházmegyei bíróságot és egyházi hatóságot sértette meg, s igy érdekelve lévén, nem tartja magát illetékesnek ezen ügy elbírálására, hanem