A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. november

nél évről évre kevesebb, a kerületnél pedig, több lesz a kamatozó összeg, ugy hogy 10 év elmultával, a kiosztott tízezer koronából lesz a kerületi pénztárban 13.000 korona, a gyülekezeteknél pedig marad csak a fél-kamat: 10 évre 3.000 korona. A kerületi pénztárnak tőke-állománya közel egy negyed millió korona s ennek majdnem egy harmad része ezen kamatnélküli kölcsönből szaporodott fel, mely összeget a szegény egyházaknak kellett volna megkapni, nem kölcsönül, hanem segélyül. Az egyházaknál maradt 3000 k. kamat is 10 évre szólván, tehát évi 300 kotona öszszegre zsugorodott a tizezer korona. Tekintsük rneg az egyes gyülekezeteket. Mivel sok nyomorral küzdő egyházunk van, egyre-egyre alig jut több 5—6 száz koronánál. Tegyük fel, hogy egy gyülekezet kap ezen segélyből 600 koronát. Mennyi segélyt kap ez tulajdonképen? . . évenként, — 10 évig? — 18 koronát. . . Ezzel pedig a gyülekezetet felsegíteni képtelenség. De ezen eljárás arra igen jó, hogy a kerület tőkéje rohamosan emelkedjék. Mikor a főt. kerület ez előtt 30 évvel ugy intézkedett, hogy ilyen kölcsön is adassék az egyházaknak, virágjában volt az uzsora, akkor lehetett értelme, ma nincs. A viszonyok igen megváltoztak, régen — 30 évvel ez előtt — hallatlan drága volt a pénz, könynyebb volt a megélhetés, kisebbek voltak az igények, kevesebb volt az állami adó, nem voltak oly sürüen a takarékpénztárak, nehezen lehetett a drága pénzhez is hozzá jutni, ha valakinek szüksége volt rá. Ma olcsó a pénz, nehéz a megélhetés, sokszorosan emelkedett az állami adó, a mi nagyon sújtja, különben is szegény, földműves népünket. Ezen tehát változtatni kell; a folyton haladó korszellem ledönti az ósdi intézményeket. Egyházaink nyomora tetőpontra emelkedett, ma már fillérezni nem lehet, ha segíteni akarunk, nem szabad szétforgácsolni erőnket, szük markuan osztogatni az alamizsnát, hanem a mint tehetségünk engedi, sietni kell a segedelemmel, azaz ezen kamat nélküli kölcsönt be kell szüntetni, s ez összeget teljes segélyül kell adni! 3) a segédlelkészeknek; -l) a gyámoldának, 5) az alumniumnak adott összegek közszükségletek, a melyekhez minden gyülekezetnek lélekszám szerint kellene járulni, mert ezen intézmények az egész egyh.-kerületéi. Ha a terhet kell emelni, egy formán, igazságosan, méltányosan kell megosztani. A kinek több adatott, attól több kéretik számon. A nagyobb gyülekezetek könnyen élvezik ezen in-