A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. március

— lépesek szegénységük daczára is, a legnagyobb áldozatot meghozni, hogy megmutassák cselekedeteikkel az ő hitüket, és bebizonyítsák vallásukhoz, egyházukhoz való rendületlen ragaszkodasukat és szeretetüket. Nem ilyen örömmel és lelkesedéssel, hanem épen ellenkezőleg, hivatásomnak nehéz súlyát érezve, félve és aggodalmak között kellett megjelennem több egyházunkban a felmerült zavarok és háborgások lecsillapítására és a meggondolatlanul ütött és ejtett sebek gyógyitgatására. Ez év elején a belegi egyház kebeléből vettem panaszt, hogy a mult évi egyházi adó kivetése nem volt a törvényekkel megegyező s igy többen megtagadták az egyházi adónak megfizetését. Jan. 14-én személyesen kimentem, az egyházi adó összegét az egyes családokra, birtok és lélekszám szerint a törvények alapján kiszámítottam, egyúttal hitelesítettem, melyben a gyülekezet minden tagja megnyugodott, s az egyházi adót befizették Ez az ügy békésen elintéztetett. Már a mult év végén többször megjelentek nálam az ötvöskónyi-i egyházból ugy az ev. ref. mint ág. hitv. panaszos egyháztagok, hogy a lelkészlak renoválására szükséges összeg nem törvényes alapon vettetett ki, mert a több mint ezer koronára rugó összeg — melybe az átalakítás került — nem volt közgyűlésen elhatározva, hanem csak presbyteri és községi képviseleti gyűlésen, s megtagadták többen a rájuk kivetett építkezési összegnek beszolgáltatását. Miután levelezéssel — bár ezt is megpróbáltam — nem tudtam a panaszlókat megnyugtatni, február 9-én személyesen kimentem, összehivattam a presbytériumot és az egyházi közgyűlést s erős küzdelem után, meggyőzve őket arról, hogy csak háborúságot szereznek s azon kívánságuk, hogy a presbytérium minden tagja kicsapattassék — nem teljesíthető, nagy nehezen rá vettem őket a megnyugvásra, s mindjárt a közgyűlés után többen megjelentek a lelkészi lakon s lefizették hátralékos tartozásaika . Ez az ügy is szépen és békességesen befejeztetett s annak további következményei nem lesznek. Egyúttal figyelmeztettem ugy a lelkész urat, mint a presbytériumot, hogy mindig szorosan a törvény §§-ai szerint járjanak el, mert ez esetben ilyen kellemetlenségek nem fordulhatnak elő. Hetesről is egymást érték a panaszok. A ref. egyház presbytériuma kívánja és követeli még mindig, hogy azon 2300 ko-