A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1901. június

Jó reménnyel tekinthetünk a jövőbe, mert egyházfőhatóságaink, egyházi és világi férfiaink, kiket őrállókul rendelt nekünk a mi Istenünk, nagy körültekintéssel és biztosan vezetik egyházunk hajóját a vészes és viharos tengeren keresztül a biztos révparta. Legyünk irántuk teljes bizalommal, támogassuk őket, harczoljunk velük együtt, akkor ne féljünk : az igaz ügynek diadalmat ád az Isten. És ha egyszer-másszor másként ítélnének a magasban mint mi — nem ismerve teljesen a viszonyokat — óhajtanánk, vegyük még azt is megnyugvással, jól tudván, hogy szivükön hordják hazánk, nemzetünk, egyházunk sorsát, ezeknek felvirágoztatását, s minden lehetőt megtesznek. Jó reménnyel tekinthetünk a jövőbe, látva ref. egyházunk híveinek hitbuzgóságát, áldozatkészségét. Istennek hála, nem lehet semmi panaszunk a mi népünkre, mely velünk együtt hordja az igát. Az ősök szelleme lelkesíti őket, méltó utódai lenni azoknak, kik hazánkat a legsúlyosabb próbáitatások közt megtartották és a legdrágább kincset: a tiszta evangéliomi vallást szent örökségül rájuk hagyták. Sokan gondolták azt, hogy az egyh. politikai törvények életbeléptetése után megrendül egyházunk, megfogyatkoznak híveink, iparkodni fognak a teher alul menekülni; és im e gondolaton levők megszégyenültek. Pedig csakugyan nagy változás történt. Most vette kezdetét az öntudatos hitélet korszaka, a mikor senki sincs többé kötve, hogy bármelyik felekezethez tartozzék, mert lehet felekezetnélküli is; némely — a családi életben fontos — esemény véghez mehet egyházi szertartás és áldás kérése nélkül is — eg szerűen bejelentetvén a polgári anyakönyvvezetőnél, mégis elenyészően csekély azok száma, kik az egyháztól elpártoltak vagy a vallás áldását ki nem kérték volna. Sőt elmondhatom nyugodt lélekkel, miszerint vallását el nem hagyta, az isteni áldást nem mellőzte egyetlen egy egyháztag sem, meggyőződésből, vallása iránti elhidegülésből. Hanem a hol történtek is szórványosan ilyen elszomorító esetek, mindig és mindenütt egészen más volt az ok, a rugó, melynek nyomása alatt állva, menekülni, szabadulni másként nem tudtak, de még ez esetben is sokan jó egyháztagok maradtak s a hibás lépést jóvátenni igyekeztek. Ilyen biztató körülmények közt ne féljünk a küzdelemtől, hisz nincs semmi okunk a csüggedésre, a félelemre. Még legnagyobb ellenségünk sem vethet mást szemünkre — mint hogy mindig szerettük hazánkat, vallásunkat szivünk lelkünk teljességéből s maradtunk inkább szegények, mintsem ezeket feláldoztuk volna. Ne adjon okot aggodalomra a fegyverek különböző volta. Az arany paizszsal és a drága kövekkel kirakott sisakkal állítsuk szembe a seregek urának istenének nevét, akkor az óriás Góliáth porba hull a parittya kis kövére is. A megváltoztatott viszonyok között a lelki gondozást is fokozottabb mértékben kell gyakorolnunk kü'önösen nekünk, kiket apostolokul és tanítókul rendelt az Ur az ő anyaszentegyházába. Nem a predikálást és tanítást értem, hanem meg kell ragadni minden alkalmat, mi a lelki tanítók és hivek közötti