A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. július

— 25 — tárgyalás alá jövendő kérvénye alkalmával, méltóztassék a m. t. közgyűlésnek határozni. Jelentésem menetén kell, hogy megemlékezzünk — az év ha­lottairól is, kik a földi szolgálatból, cselekedeteik jutalmának el­vételére, az Űr által — am. évi közgyűlés óta — elhivattak. Blaár Károly volt zs. kisfaludi lelkészteslvérünket, sok és ne­héz szenvedéseitől, a m. évi julius 26 án váltotta meg a halál. Écsy Péter volt hatvani lelkész, — ki a hatvani lelkészi ál­lásáról a m. évi julius 23-án lemondott s szeretteihez Inkére ment, — szintén a mult évben Okt, 1-én 77 éves korában vált ki kö­zülünk. Süttö Lajos a m. szomajomi egyház volt lelkésze pedig a m. évi november 2 án. Mivelhogy boldogok a halottak, kik az urban halnak meg, mert megnyugosznak az ö fáradságaiktól. (Jel. 14: 13); volt ba­rátaink és szolgitársainknak megnyugtatásáért, adjunk hálát az istennek, s emlékezetüket örökítsük meg kegyelettel az egyhmegye évkönyvének lapjain. Mielőtt utolsó előterjesztésemet is megtenném, s midőn a jövő évi rendes közgyűlés helyének meghatározását kérném, — hálás köszönetemet tolmácsolom legelső sorban is egyhmegyei gondnok úr önagyságának, mint elnöktársamnak, az egyhmegye jegyzői ka­rának s a többi egyházi és világi tisztviselő uraknak, kik a lefolyt évben is az egyhmegye közügyeinek szolgálatában és intézésében résztvenni s engem bölcs tanácsukkal támogatni méltóztattak, — és Biró József homok-sznt. gy'örgyi tanitó úrnak, ki az esperesi irodai teendőknél ez évben is, buzgó és hűséges segítőm volt. Jelentésemmel végezve, — a legutolsó helyen, — most már magamra térek át mélyen tisztelt közgyűlés ! hogy a nt. és tek Egyházmegye gyülekezetei kezébe visszaadjam azon kitüntető ma­gas bizalmat, mellyel az egyházmegye kormányzásával az 1897. év végén megejtett szavazás alkalmával, megtisztelni méltóztatott. Mint emlékezetben lesz, már az esperesi hivatalba lett beig­tatásom alkalmával tartott szétfoglalómban jelentem, hogy az esperesi tiszt viselésére, a szokott egész cziklusra nem vállal­kozhatom. A mire s a meddig vállalkoztam azonban, a magam részéről meghoztam mindent, hogy a válsig idején s a válságot követő tegterhesebb munkát igénylett időkben, — hivséges szolgája legyek a törvénynek, a rendnek és a szeretettel párosult békeszerzésnek. S midőn a már három évig viselt megbízatást, hálás tiszte­lettel és köszönettel visszaadom ma a gyülekezeteknek, — biráimu

Next

/
Oldalképek
Tartalom