A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1899. november, 1900. február

mendy Sándorról az azidöbeli egyhm. esperesről és Madarász Andor urröl, az egyház legelső gondnokáról, De megemlékezett az Egyhmegye és Egyh„ kerület elnökségéről is, a mint az örömnaphoz illő decorum kívánta. Legyen általunk is, ez alkalommal, az egyh. megye ez uj anya-egyháza köszöntve! Legyen a nagy isten áldó kegyelme a kaposvári gyülekezeten, annak jelen és jövőbeli szent munkáján s a hazát és a magyar protestáns egyházat szolgáló összes törekvésein. A második, — a mi fényt és mérhetetlen örömet árasztott reánk : a csurgói fögymnasium százados jubileuma, s a fögymnasium új épületének felavatási ünnepsége. Az a fényesen sikerült örömünnep, melyben az állam s a főtiszt, és Nagymélt. Egyházkerület képviselete mellett, résztvett az Egyhmegye összes tisztikara, a gyülekezetek nagy számban megjelent képviselete és az Alma Mater iránt kegyelettel vissza emlékezők szép sereglete, kiknek neveiből megfogja fonni a bála koszorúját a fögymnasium jelen iskolai évi értesítője. Az egyhmegye lelkészi kara tudni fogja, bogy az egyházi és állami adózások egymással lett viszonyítása czéljára szolgált „Jelentöivek* összeállításával, mily nagy fontosságú munkát végeztünk. És im, nem is késett az eredmény, mert — mint a főtiszt. és mélt. püspök úr tudatja, — éppen mi, a b.-somogyi egyh. megye, számithatunk legelső sorban a főtiszt, és nmélt. Konvent által megajánlott elsősoru segélyezésre. S ha még esetleg kedvezően dőlne el az egyh. megye lelkészeit érdeklő lelkészi fizetéseknek állami kiegészítési ügye: anyagi dolgaink kiépítéséhez közelébb juthatnánk azzal is. Valyha, ezt mondhatnánk el az erkölcsi építkezések sikeréről is!... Bizonnyal méltóztatnak bizonyságaimul lenni, hogy a nekem juttatott első őrhelyről, -— csüggedést nem ismerve, mindenkor bizalommal voltam úgy gyülekezeteink jóindulatáról, mint a lelkészi és tanítói testület köteles munkájáról. Söf, ma sincs más tudásom, még azon meg nem nevezettekkel szemben sem, kik akaratlanul . tesznek kárt az atyafiaknak, (I. kor 6: 8.) hiszen a fei-fellépö kórtünet, igazi néven nevezve, semmi más: mint kis viszketegség, vagy téves önhittség, mely elfelejti, hogy a ki magának láttatik állam stb. stb. (Gal. 6: 3.) söt még azokat se nem kívánnám csak egyoldalulag ítélni, kik a jó igyekezstben restek (Róm. 12: 11.) holott jutalmat vesznek: (Ján. 4: 36.) mert az anyagiság rabjaivá lettek.