A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. október

— 77 — azon vádat, hogy 10 napi elzárásra ítéltetvén — presbyteri hivataluktól fosztassanak meg — azon ok alapján, hogy nem bűntényért vagy vétségért Ítéltettek el, hanem pusztán csak kihágásért, a mely pedig a közlörvény ^k szerint sem hivatal sem becsületvesztést maga után nem von — elejti. D.) László József, László Sándor és Páti József ellen emelt rágalmazási vétséget — tekintettel arra, hogy ezen ügy a fenyitö biróság elé tereltetett s még befejezve nincsen, ez alkalommal elejti, mivel c ak végérvényes elmarasztaló ítélet után indíthatja meg az egyházi biróság ellenük a további eljárást. E) Vádat emel Csire István orczi-i lelkész ellen, mert azon áldatlan és az egyház békességét teljesen feldúló viszálykodásnak szerzője és okozója, mely az egyh. törv, 801 §. 10 p. alatti fegyelmi vétséget képez és a lelkészi hivatalt valójában lealacsonyitja, annak méltóságát Bérli; továbbá azon eljárása miatt, hogy őnkényüleg beszüntette lelkészi kötelességeinek teljesítését, mely a büntető köztörvények 480 §-a értelmében hivatalos hatalommal való visszaélést képezve, az egyh. törv. 301 §. 8 p. szerint fegyelmi vétséget képez és ezek alapján szigorú megbüntetését kéri. A tárgyalás és az ügyészi vádinditvány után, az egyh. törv. 377. §-a értelmében felhívattak a vádlottak nyilatkozatuk megtételére. Csire István lelkész tagadja, hogy hivatalos kötelességét teljesen beszüntette volna, mert az esperessel levelezett, mit bizonyít postakönyvének 117 száma; — beteget gyóntatott, mindenben intézkedett, de az bántja, hogy most is tudomása nélkül, disznóólat építettek a tanítónak, a lelkészi tundusra, a templomtól három lépésnyire ; az isteni tisztelet tartását sem tagadta meg egészen, mert annak ellátásáról gondoskodott, s nem ismeri el, hogy hivatalos hatalmával visszaélt volna. Megemlíti utólag, hogy a tanitó egyik oka annak, miszerint az ifjú házasok egyházi áldást nem kérnek, mivel az ilyenek lakodalmába elmegy, holott figyelmeztette erre, söt püspök úrtól is tanácsot kérve, azt irta, hogy sem a lelkész, sem' a tanitó ilyenek lakodalmába ne menjen, ezt tudomására hozta, de mégis elment. " Szomjú István elmondja, hogy ötet mélyen sérti azon vád, miszerint kötelességét elmulasztja, mert nemcsak a mindennapi iskolákat tanítja szorgalmasan, hanem estvénként a felnőtteket is oktatja. Lelkésznek azon vádja sem felel meg az igazságnak, miszerint ö volna oka annak, hogy az ifjú házasok egyházi áldást nem kérnek, mert ürcziba menetelekor még a lapokban is közzé voít téve egy ilyen eset, hogy milyen szépen tolyt le az egyházi