A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1897. június
tekintetben mintegy 150 forint hasznot hagytam az egyházmegyei pénztárnak. Rendkívüli körülmények között kellelt e megfeszített munkát végezni ; mert tagadhatatlan az, hogy az állami törvények sok helyen bontó erővel hatottak egyházi életünk erejére, — mert a szabadság szülöttje — a szabad vallás gyakorlat szép törvénye —csak a szabadság használalára teljesen megérett embereknél nem hathat károsan, nem éreztetheti a kebel legszentebb meggyőződését kicsinyes érdekek szempontjából elvesztegetni készségre ébresztő erejét. — Istennek hála ! egyh. megyénk területén alig érezhető, vagy legalább szemmel alig látható nyomát hagyta romboló hatásának s hihetőleg a szomszéd Baranyamegyében fellépett felekezet nélküliség erkölcsöket, különösen hithüséget fagylaló szele érintette egyh. megyénk oly tagjait, kik lélekben soha sem is tartoztak a Krisztus és őseink vérével alapított és szerzett magyar reformált keresztyén egyházhoz, hanem csak külső kapocs kötötte őket, mely az első megpróbáltatás pillanatában kész tágítani, vagy egészen elszakadni, összetörni. Mihelyt értesítési vettem, hogy Galambok egyházban — hol már tizedek óta fennállott a nazarenismus — afelekezet nélküliség háborítja az egyház életfejlödését : a helyszínére siettem s meggyőződtem, hogy voltak ugyan egyének, kik felekezet nélküliekké lettek, de ezek már előzetesen sem tartoznak ev. ref. egyházunkhoz, mert nazarénusok voltak. — Ugy jártak, mint a hegyről szaladgálást üzö gyermekek, megállani nem tudnak, mig összezúzva nem esnek a vallástalanság, hitetlenség, emberiségek sürü köddel takaró mély völgyébe. Nagyobb bajnak láttam az anyagi terhek hordozása miatt elégedetlenek mozgalmát, mely — bármennyire akarnánk is takarni — itt-ott felüti fejét ; sőt mindenütt, hol az egyházakban baj merül fel: ennek lappangó okául e körülményt kell megállapítanunk. Egyházi terheink, különösen a lelkész és tanítói hivatalok fenntartásának egyes egyház tagokra nehezedő terhei, csak annyiban súlyosabbak, hogy a lélekszám fogyás miatt — kevesebbeknek kell ugyanazon terheket emelni, melyeket elébb többen emeltek, de a fogyás ma még alig szembetűnő, nem nagyobbak, mint voltak azelőtt, sőt kevesebbek, mert valamit fenntartani kevesebb erő kell, mint annak megszerzésére és felállítására és mégis az egyházi terhek hordozása miatti elégedetlenség majdnem kizárólagos oka bajunknak. Nem kell-e e tekintetben vádolni magunkat, mert háromszáz év óta mindig nagyobb gondot fordítottunk a lét'