A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. október, 1896. június

szellemi tekintélye. Mulhatlanul tenni kell egyh. megyénknek az építkezés ügyében e közgyűlésen határozottan kezdeményező lépést, ha csak azt nem akarjuk, hogy szándékosan rontsuk hitelét és gátoljuk szépen indult fejlődését. Tegyük emlékezetessé, maradandó emlékű ténnyel gymnasiumunknak százados, nemzetünk létének ezredik évét, az építkezés nagy munkájának megkezdése által. III. Lelkészeink s tanítóink köréből. Egyh. megyénknek lelkészei ugy mint tanítói általánosságban szólva a munka mezején foglalkoznak; kell is, mert sok az aratásra való gabona. Azon látszat, melyet e két számnak egymás mellé állítása tüntet fel, hogy a mult évben hozzánk áttértek száma: 16. kitértek száma 23, azt mutatja, hogy a nyáj gondozása körül mulasztás történt; azonban, ha meggondoljuk a vegyes házasságok körül tapasztalt erőszakos eljárást, mely egy testvér felekezet lelkészei részéről gyakorlatba van hozva, nem csudálkozhatunk a következmény fölött; de egyszersmind e tény felébreszti figyelmünket arra, hogy különösen a váltakozó lakhellyel bíró cselédség gyermekeinek hitoktatására az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani; a vegyes házasságoknak anyakönyvben leendő pontos vezetését életbe léptetni, gyakorlati értékűvé tenni halaszthatatlan tenni való. A tanító urakkal együttesen oda kell hatni, hogy az egyházhoz tartozás érzését szilárdítsuk, mind a kicsinyekben, mind a nagyokban, mind a gazdagokban, mind a szegényekben. Tanítsatok minden népeket igy hangzik az ige, melyet hitünk fejedelme a Jézus parancsul adott, melyet a betű legszorosabb értelmében kell betölteni, kivált hitünk cselédeivel szemben. A mult évben a lelkészi testületet — mert a volt Kálmáncsai lelkésztárs haláláról már megemlékeztem -— a halál megkímélte; a tanitói testületből azonban elragadta a hosszú időn hü munkásokat, néhai Varga Sándor, és néhai Varasdy Sándor munkatársainkat, kiknek emlékezete legyen áldott közöttünk. A lelkész és tanitó választásokról a jkönyvek be vannak terjesztve, külön felemliteni nem volna szükséges, ha egy sajátságos eset nem adja elő magát a visontai lelkészi állo-