A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. augusztus

— 7 — Tehát az egyház többnek, mint a dijlapilag meghatározott földterületnek megmivelésére, — mit eddig is telj esitett, — nem kötelezhető. 6. Varga Lajos tót-szent-györgyi lelkész, mint a volt kaposmérői lelkész, Varga János örököse, megváltoztatni kéri esperes urnák azon határozatát, melyszerint a mérői lelkészt illető kenderföld ez évi termése s az annak részére fizetni szokott kéve gabona a jelenlegi lelkészt illeti, mert az elhunyt lelkésznek sem özvegye, sem kiskorú örököse nem maradt hátra. Folyamodó lelkész ezen határozat megváltoztatását azon az alapon kéri, hogy az elhunyt kaposmérői lelkésznek egy János nevü, — nem ugyan kiskorú — de keresetképtelen fia maradt. ítélet: Folyamodó Varga Lajos tót-szent-györgyi lelkész kérelmével elutasittatik, s esperes úrnak ez ügyben hozott határozata helybenhagyatik. Indokolás: Az 1894. márczius 12-től 1895. márczius 12-ig tartó egyházi évre járó összes lelkészi dij — mint azt határozatában esperes úr is kifejti — a szolgálatban levő lelkészt illeti, nem lévén sem özvegy, sem kiskorú örökös; mert egyházkerületi határozat szerint csakis ez esetben illethetné az ez évi termés a lelkész jogutódát. 7. Előadó bemutatja a nemesdédi egyház presbyteriumának f. é. julius hó 8-án tartott ülésén hozott határozatát a tanitó részére járó borfizetés tárgyában. Ezen határozat szerint az egyház most is megmarad azon állásponton, melyet a nemesdédi tanitói dijlap borfizetési pontjának helyesbitésére az 1893. évi augusztusi egyházmegyei közgyűlés által kiküldött bizottság előtt is fentartott, hogy t. i. a tanitó számára meghatározott borfizetóst nem ajánl, hanem az egyes bortermelő egyháztagok tetszésétől teszi azt függővé.