A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. július

— 7 — nincs okunk félni az államnak egyházakat egyenjogositani törekvő akaratától; sőt örömmel mondhatjuk szép énekünk eme szavait. „Kivánt idők repüljetek elő sebesen, hogy örömeinkben több változás ne essen". Az évi egyházvizsgálatot hat egyház kivételével személyesen végeztem az egyházmegyében, egyházmegyénk érdemteljes fő- és aljegyzőjével. A hat egyházban helyettem a fő- ós aljegyző urak teljesitették a vizsgálatot; mert ez időben Csurgón voltam az érettségi vizsgákon. — Jelentésemet következőkben terjesztem a nagy tiszteletű és tekintetes egyházmegye elé: I. Egyházak. Minden egyháznak feladata az, hogy tagjait vallásos ós erkölcsös emberekké nevelje, kik félik az Istent és tisztelik a törvényt. Az ev. ref. egyháznak kétszeres feladata ez; mert létfentartása is követeli; — vallástalan ember áldozni nem akar keble szent oltárán, áldozathozatal nélkül pedig egyházunk fen nem állhat; az erkölcstelen ember törvénytisztelő nem lehet, önkormányzattal biró testület pedig törvénytisztelet alapján állhat fen egyedül. Nem állítom, hogy az idők jelei bizonyos tekintetben nem észlelhetők egyházainkban; mert hisz e világban élünk, ennek hatása elől el nem rejtezhetünk; — nem mondom, hogy korunk anyagisága bizonyos mértékben nem nehezül egyházi életünkre; de átalánosságban határozottan nyilváníthatom a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye egyes egyházairól, hogy azokban az egyházi élet fejlődik, s évrőlévre számosabban vannak minden egyes egyházban egyének, kik érdekelve vannak az egyházi ós iskolai közügyek iránt; már pedig az érdeklődés az első alapja a közügyek körüli hű munkálkodásnak; a közöny, a részvétlenség gyilkosa a közügyeknek. Sokszor ugyan íerde irányt is vesz az érdeklődés; mert szándékos akadékoskodássá fajul, feltűnni vágyás kóros viszketegóvó változik; de a legszilajabb folyót is lehet helyes vezetés által hasznot adóvá tenni; még a viharnak is meg van szükségessége. Tapasztaltam egy házvizsgálat alkalmával, hogy, bár munkaidőben történt több egyházban hivataloskodásom: az elöljáróság mégis majdnem teljes számmal jelen volt; tapasztaltam,