A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. július

nagy családjának méltó tagja, egyik legmunkásabb kiegészítő része; és hogy a magyar hazában három századot átélt evang. reform, egyház legerősebb támasza a nemzet szabadságának, önállóságának és legbuzgóbb követője a haladás zászlójának. A legnemesebb büszkeségnek bizonyos felemelkedést mutató érzésével tekintünk a megkezdett munkában végzett első lépésre; de aggodalom nehezül lelkünkre a miatt, hogy a további haladás nem lesz-e túlságos nehéz akadályokkal megrakva? nem száll-e e miatt csüggedés a munka vezetőire? nem alkusznak-e meg a körülményekkel oly módon, hogy egy jobb jövőnek hagyják meg a nehéz kérdések megoldását? vagy az akadályokkal való küzdelem nem ragadja-e oly túlságba a munkásokat, hogy a czélt szem elől tévesztve, az ember és állam fenségét oly mórvekben akarják valósítani, miszerint az egyház nem az állammal együtt munkálkodó; hanem alárendelt szolgaságra szorittatik az erkölcsiség tenyésztésének szép munkájában, melyet végez iskoláiban, templomaiban ós a társadalom küléletóben. E téren keletkező aggodalmamat egyedül azon körülmény oszlatja el, hogy a magyar állam igen jól tudja, hogy az erkölcs az állami élet legerősebb alapja ós hogy e tekintetben legnagyobb szüksége van az egyházak segitő munkájára, melyet nem nélkülözhet; továbbá bizonyos vagyok abban, hogy mig valamely egyház ellentétbe nem helyezi magát az erkölcsi alapon levő állammal: addig az állam szövetségesének s nem ellenségének tekinti, mig valamely egyház a nemzettel együtt érez, együtt gondolkodik, együtt cselekszik: addig oly kéznek tekinti, melyet nem levágni, megbénítani, hanem segíteni, erősíteni, munkára alkalmassá tenni akar. Biztató remény kel szivemben, hogy a mult a jövő tükre levén, a magyar evang. reform, egyház soha se lesz más, mint volt eddig; népiskoláival, közép- ós felsőbb tanodáival, egyes egyházaival mint eszközökkel, terjesztője az ismereteknek, zászlóvivője a felvilágosodásnak, tenyésztője az erkölcsöknek, veteményes kertje az erényeknek, hű ápolója a haza és nemzet szeretetének, hirdetője ós teljesítője a haza ós nemzet iránti kötelességeknek. Mig pedig ez marad: addig a magyar állammal ellentétbe nem jöhet és igy az államnak az ily egyház fenállásáról, szilárdításáról önmaga iránti kötelessége gondoskodni.