A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. szeptember, 1894. március

- 13 — Mennyi vér folyt, mig lengő lobogóra Írhatta nyíltan az embe­riség ez elvét, melyért küzd : Szabadság, egyenlőség, testvéri­ség ! Mennyi áldozatot hozott az emberiség, mig a társadalmak átliatatlan válaszfalait lerombolni megkezdhette: mig e szót „demokracia" nem szégyenlette ajkaira venni az is, ki erről hallani se akart ! Mily eszközökkel kísérli meg az emberiség az egyenlőség elveit létesíteni ? szinte borzadva olvassa az em­ber; pedig azon szilaj tömeg, mely munka edzette karját fe­nyegetőleg emeli a vagyon ellen; azon titkos szövetség, mely­nek egyik tagja gyilkot, másik robbanó fegyvert tart resz­kető kezében; sokszor sem a szabadság, sem a testvériség által nem engedélyezett módon az egyenlőség elvének megtestesi­téséórt harczol, küzd és vérzik el. A 19-ik század, a felvilá­gosodás százada munkálkodik. A testvériség ós egyenlőség oly ikertestvérek, hogy egyiknek bús kedélyvilága szomorúság vonásait irja a másik arczára: egyiknek fájdalma visszatükrözik a másik bánatos szemeiben, és csudálatra méltó mégis, hogy mint a setótsóg méhében születik a világosság, ugy az egyen­lőség tusái után jó a testvéri ölelkezés, az egyenlőség har­czainak vad lármái után következik a testvériségnek szent csókja. A nagy nópcsaládok között egyik több, másik kevesebb érzékével bir^az emberiség hivatásának ; egyik erősebb, másik gyengébb kötelessógórzettel teljesiti az összemberisóg iránti kötelmeit. Az egyes ember azt hiszi, hogy létjogának folyo­mánya első rendben nem a köz, hanem saját javának munká­lása, pedig a közjólét fényéből több sugár árad reá, mitít a mennyi hatása van egyéni boldogsága napjának a közjólót egére; azért minden egyes ember kötelezett minden erejével a közboldogság munkálására, hogy egyénileg is boldog lehessen. A népcsaládoknak mellőzhetlen kötelessége mindazon kötel­meknek teljesítése, melyek fűzik őket az összemberiségliez; különben állami jólétüket se tudják állandó s nagyobb mérv­ben eszközölni. A magyar nemzet, mint egyik nópcsalád az összemberisóg iránti kötelmeit mindenkor lelkiismeretesen igye­kezett teljesíteni. Tud-e bármely nemzet nagyobb áldozatokat mutatni fel, mint a magyar ? melyeket hozott a szabadság oltárára ? Van-e a szabadság földjének hősök vérével termé­kenyített talaja bármely országban jobban elkészítve az egyen­lőség ós testvériség fájának beültetésére, termékenynyó téte­lére ? mint hazánk : a költő által hősök ós bátrak hazájának nevezett szent íöld ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom