A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. október

Mely alk«alom

mal: 124. A kaposvári hitrokon gyülekezet templomában végzett közisten tisztelet után, egyházmegyei gondnok úr a templomban összejött közgyűlési tagok előtt jelezvén ''azt, hogy a közgyűlés rendkívüli összehivását a csurgói főgymnasium vallástanárának és az ének-zenetanárnak megválasztása, miként más fontosabb ügyek letárgyalása tette szükségessé; miután a közgyűlés tagjait szívélyesen üdvözölte volna: a köztanácskozást megnyitotta. 125. Olvastatott esperes urnák az egyház köztársadalmi életében felmerült mozzanatokat jelző s az egyh. megye beléletét közelebbről érdeklő — ezen elnöki jelentése: JVagy tiszteletű és tekintetes egyházmegyei Közgyűlés ! A 19-ik század utolsó évei, sok oly eszmét hoztak felszínre, melyeknek megtestesitése az emberiség társadalmi életének uj alakba öntését eredményezik; és pedig olynemü munkásságot mutat a figyelmes szemlélet, hogy a következő század számára nagy részben megoldott kérdésül akarja e század átadni az élet műhelyeinek, benső, avatatlan szemek által nem látható részeiben, lázas sietséggel, de nagy csendeségben készített munká'atokat. A munkásság hatása kiterjed hazánkra; — meglátszik a csendes, zajtalan módon munkálkodó egyházakon is. Áttörhetlen fal nem zárja el többé a népeket és országokat, nincs többé az emberiség közmivelődése épületének oly szentek szentje, mely elzárható legyen az egyház által a világi és nem egyházi rendhez tartozó munkások előtt, hova be ne mehessen az emberiségnek szellemi, s ezzel lépést tartva haladó anyagi jólétét munkáló bármelyik társadalmi osztály, s innen ki ne űzze a kizárólagos munka joggal birni akarókat, mint bitorlóit azon isteni jognak, mely nem egy népnek, nem egy osztálynak, hanem az emberiségnek közjoga. Azon nemzeté a dicsőség ; azon egyházé a jövő, mely a kornak munkára hivó szavát hallja és megérti, mely nem akar elzárkózni